Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok
292 nemét értjük, melyet a gyógyászat alapos tanulmányozása nélkül az orvosi gyakorlatra törvényesen nem jogosított egyének űznek. Gyógyító módjuk lehet természetes vagy természetellenes, lehet üdvös vagy ártalmas, úgy, mint gyógyító szereik is. Ha a kuruzso- lást a fent jelzett értelemben veszsziik, ide kell számítanunk a házi szerekkel való gyógyítást is. Ezen szempontokból tekintve a dolgot, a XVI. században a ku- ruzsolás a nép legalsóbb rétegeitől a főrangúak palotáiig általánosan el volt terjedve. A tudományosan képzett orvosok nagy hiánya egyenesen utalta a szenvedőket arra, hogy arra bízzák magukat, a ki a gyógyításhoz legalább érteni látszott, vagy hogy úgy segítsenek magukon és övéiken, ahogy tudtak. A gyógyításhoz érteni látszok közt első sorban állanak a vásári vándororvosok. Szekereikkel városról-városra, vásárról-vásárra, faluról-falura járnak, dob- és trombitaszóval hirdetik szereiknek csodás hatását, szereket beadnak, kennek, eret vágnak, köpölyöznek. Ezekre lehet alkalmazni Sophus Frigyes lőcsei gyógyszerésznek 1563-ban a városi tanácshoz írt, már idézett szavait, melyek szerint igazi orvosok helyett impostorok, hajnyírók, kuruzsolók és varázsolok szereznek dicsőséget s igazi orvosok színe alatt nemcsak tudományos alap nélkül űznek orvosi gyakorlatot, hanem mérges gyógyszerekkel sokaknak ártanak is, mint a tapasztalás mutatja, sokakat megölnek. Törvényeink az egész századon át egy szót sem szólanak közegészségügyi dolgokról és így a kuruzsolás gátolásáról sem. Az előkelők is gyakran fordultak bajaikban kuruzsolókhoz. így Csórónk Ilona Nagy-Lakról írja 1592-ben Kemény Lászlónénak, hogy Barabási Miklósnál, kinek gyomra és lábai dagadoztak, tudako
