Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

305

IV. Henrik király. 1592-ben helyben hagyta és megengedte, hogy a borbély-chyrurgus mesterek gyógyíthassanak tályogot (apostema), fekélyeket (ulcus), csonttöréseket (fractura), ficzamodásokat (dislocatio); készít hessenek mesterségükhöz szükséges egyszerű és össze- tett gyógyszereket A College de st. Cőme 1545-ben jogot nyert arra is, hogy a chyrurgia terén licentiatu- sokat képezzen, a miáltal tudományos színvonala emel kedett. De még ezután is hosszú idő telik el, míg a sebészetnek az orvosok egyetemi oktatásának körében helyet adnak. Guy de Chauliac után az említett viszályok következtében Francziaországban annyira aláha- nyatlott a sebészet ügye, hogy az egykori párizsi borbélyinasnak Páré Ambrusnak korszakot alkotó fellépéséig úgyszólván egyetlen egy számottevő chyrurgiai munka sem jelent meg. Páré Ambrus (1517— 1590) kora ifjúságában egy párizsi borbélyhoz került inasnak, mesterségét kitanulva tagjává lett a borbély-chyrurgu- sok »Hőtel Dieu« czéhének. I. Ferencz és II. Henrik franczia királyoknak V. Károly ellen viselt háborúi tág tért nyitottak a sebészeknek tapasztalatok szerzésére s a 19 éves korában tábori sebészszé lett Páré a lőtt sebeknek az eddigiektől eltérő módon kezelése által elért fényes eredményekkel nagy hírre jutott, úgy, hogy a College de st. Cőme a borbély inasból lett chy- rurgust 1554-ben az orvosi fakultás heves ellenzése daczára tagjai közé felvette. A borbély-chyrurgiának ezen elismerése a sebészetet jórészben a borbélyoknak kezébe juttatta; a minek szentesítése IV. Henrik említett privilégiumában nyert kifejezést.

Olaszország az egyetlen Európában a hol a sebészetre tudományos szempontból gondot fordítanak. Ott az egyetemeken az anatómiával kapcsolatban rendesen