Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

257

még meg akarja hosszabbítani. De kiről és honnét ragad a pestis arra, akin legelőször kiüt r, mert először egy emberen kezdődik egy országban vagy tartományban, azután többeken, kikre Isten bocsátja ostorul. Hogy egy házban némelyek meghalnak pestisben, mások nem, oka az, hogy csak arra ragad, akinek halála óráját Isten már elhatározta« stb.

Az orvostól kivánja, hogy istenfélő, mindenkor józan életű és titkos (titoktartó) legyen. Az orvosnak nem arra kell törekednie, hogy a jó istennek tanácsában és végezésében tartóztatást tegyen, hanem inkább, hogy az ő jó kegyelmességének szolgáljon az embereknek használatára. Ha a beteg nem épül föl, annak nem az orvos-doktor az oka, hanem némely ember magá, mert a mit nyavalyájában fogadott istennek és az orvosnak, azt nem akarja teljesíteni, de isten látva titkos gondolatát, még nehezebbet bocsát rája.

Ezen mutatványok alapján azt hiszem tisztába jöhetünk Frankovith-al és könyvével. Frankovithban nem láthatunk kora tudományának színvonalán álló orvosdoktort, hanem, amilyen a XVI. században még min- denütt sok volt, <a borbély és sebész mesterségből ki emelkedő, magát a belgyógyászatra is hivatottnak érző orvost, aki saját magyarázata szerint is azért használja a doktori czímet, mert arra orvosság feltalálása és szentírási könyv szerzése által magát méltóbbnak tartja azoknál akik csak medicusok. Könyvének orvosi része egészen a középkori scholasticus-theologus felfogásra vall, ahol a betegség a bűnök büntetése. Universalis gyógyszerének készítés módja is éles ellentétben áll a századnak az egyszerű gyógyszerek előállítására irányzott törekedésével. Könyve, amint abból látni, hogy második kiadást is ért, elterjedt lehetett, nagy érdeme