Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

258

lévén annak magyarsága. A benne felhozott veteke- dések arra látszanak mutatni, hogy az orvosok erősen megtámadták azt, mint az orvosi tudománynak színvonalán épen nem állót és a melyik véleményünk szerint sem volt alkalmas arra, hogy magyarsága mellett is, mint orvosi könyv, jótékonyan hasson, de arra igen is alkalmas lehetett, hogy még mélyebben gyökerez- tessen megr számos uralkodó balhiedelmet.

o

Frankovithnak könyvét tíz évvel megelőzte Horhi Melius Péternek: »Herbarium az fáknak füveknek nevekről, természetekről és hasznaikról. Magyar nyelvre és ez rendre hoszta az Doctoroc könyveiből az Horhi Melius Péter. Nyomtatott Colosvárat Heltari Gáspárné műhellyebe 1558. esztendőben« czím alatt megjelent könyve. Ezt nem orvosdoktor írta, hanem amint az elöljáró beszédből látjuk, ahol el van mondva, hogy a füvek és fák nemcsak arra valók, hogy az embereket táplálják és gyönyörködtessék, hanem arra is »hogy ha betégségek történnek, orvossággal testeket gyógyítanák. Ezeket meggondolván eleitől fogva sok bölcs férfiak írtak mind az csillagoknak forgásának természetiről, mind az égi madarakéról és a földi oktalan állatokról, halaknak tulajdonságokról, köveknek fáknak és füvekerejéről. Ezen dologban törte fejét az mi időnkbe az bölcs férfiú Melius Péter döbrötzeni keresztyén egyház pásztora, közönséges betegségekről való orvosságoknak öszveszedegetésében és magyar nyelvre fordításában munkálkodott«.

Meliusnak Herbáriuma valódi népszerű orvosi munka. Elején van a benne ismertetett füveknek magyar, latin és német névjegyzéke, majd a betegségeknek betűsoros mutatója, mindeniknél feltüntetve a lapszámok, melyeken orvosságaik feltalálhatok. Amint az