Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Második rész. A tizenhatodik század - Általános irányok - a) Orvosok

256

egyszerű recipék. Vájjon mire valók még ezek a seraphim kenet mellett ?

Az állati testrészeket ritkábban találjuk nála mint más ugyanezen korból való orvosi tanácsadókban. Csak a vérhas ellen ajánlja a fekete kakasnak a gyomrán vagy zúzáján levő hártyát megaszalva és porrá törve bevenni, a nehézség ellen meg a medve és a holló epéjét.

Könyvében a tulajdonképeni orvosi rész a 14—39. leveleken van. A többit imádságok, a szent írás egyes helyei fölött való elmélkedések, a zsoltárok mintájára készített szent énekek és sehol meg nem nevezett orvos-doktori ellenségeivel való vetekedései töltik ki. A betegségek keletkezéséről így gondolkozik: »A lábon való sebnek három oka van. 1. akinek szőrféreg avagy vizes tetű van a lábában és a hévség, míg azt ki nem veszik belőle, addig ki nem épül; 2. a kinek a csontja meg vesz, míg azt ki nem tisztítják, addig ki nem épül;

3. a gyomorbúi és a nedves természetbűi van, az ilyen gyógyulhatatlan, sőt ha meg gyógyul is, ki fakad és nem lesz állandó: szintén ehez hasonlatosak a belső betegségek; mert vannak olyanok, melyeknek Isten után orvossággal és jó ápolással elejét vehetnék és meggyógyúlhatnak, mert ha az embernek ereje betegségben megfogyatkozik, azt étellel és itallal helyre lehet állítani, de ha valakinek ereje bújában, bánatjában megfogyatkozik és elmegyen, az soha vissza nem mehet. Akit igen el hagynak veszni, meg nem épül, mert ha a betegség a természetet felül haladja, az után az orvosságnak ereje nem olyan hasznos«.

A ragályról ez a véleménye: »Vannak olyanok, kik azt mondják, hogy a pestis elől el lehet menni, mert az elragad. Elmehet előle az, akinek életét isten