Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Bevezetés
12 nyíre nem használja ki az ember a természet jótékony kincseit A czivilizált világ minden magas hegyek közé és mély völgyekbe rejtett zugában, hová az újabbkori ismeretek még vagy épen nem hatottak be, vagy csak kezdetlegesen érvényesültek, feltaláljuk az emberi élettel és az egészséggel nem törődő közönyösséget. Pe- dig a gyermeknek születése, ápolása, gondozása, míg az élet különféle körülményei közt csak odáig is fej lődik, hogy a természet által önkényt nyújtott táplálékot elérheti és legkezdetlegesebb szükségleteit kielégítheti ; megfigyelésen alapuló gondosságot igényel Az élet későbbi szakaiban nincsen az ember biztosítva a testének felszínén mutatkozó kiütések, sebek, fekélyek, valamint a véletlen esetek, az állatok vagy az emberi kéz által okozott külső sérülések ellen. A belső szervek bajait pedig még kevésbbé kerülheti el. Ezek ellen elővigyázati intézkedéseket és gyógyító szereket keresni a tapasztalásnak jutott természetes feladatúi. A természet Ölében élő, a művelődésnek még alacsony fokán álló ember azonban nem önmagában, hanem rajta kívül és pedig rendesen a véleménye szerint magasan fölötte álló hatalmakban keresi támaszát s attól várja bajában a segélyt. Az emberiség történetének legkezdetlegesebb korszakaitól kezdve napjainkig tapasztaljuk, hogy a nagy tömeg a természet minden jelenségét természetfölötti erőknek tulajdonítva teljesen átengedi magát azok intéző befolyásának vagy, a jobbik esetben, egyedül azokra hallgat, a kik azoknak nevében szólanak hozzá. A görög, római, germán és más népek mythologiái a természet erőit személyesítő isteneknek egész sorozatát tárják elénk. S ha akadt ember, a ki megfigyelte az ásvány-, növény- és állatvilág termékeinek kezdetben a véletlen által esz
