Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)

Bevezetés

13

közölt gyógyító erejét, a szerencsés megfigyelő magára vonva a közfigyelmet, tiszteletet, vagyont szerzett, maga iránt babonás félelmet gerjesztett s nem egyszer isteni erőt tulajdonítottak neki. A legrégibb mythosok fen- tartották a félistenekül tekintett, csodás gyógyításokat végzett emberek emlékét. A thessaliai Melampus egy kigyófiútól melynek megölt szülőit eltemette s melyet aztán felnevelt, hálából nyerte az adományt, hogy az állatok beszédét megérthesse. Ezen adomány segítségével meggyógyította Phylakos Ottrysi királynak fiát, a nemzésre képtelen Iphiklost. Az argosi Polyidos Mi nos királynak meghalt fiát, a madarak és méhek szava után találta fel, s a halottat egy fűnek véletlenül felfedezett csodaerejével támasztotta fel, midőn látta, hogy egy általa megölt kígyót társa egy füvei újra életre hozott, ugyanazon fűvel tett sikeres kisérletet. A sárkány által megölt lydiai hős Tylost is egy kis kígyó által hozott fű; melylyel az anyját támasztotta fel, adta vissza az életnek.1) A füveknek ilyen csodás gyógyító erejét ismerték az arabok és más népek. Népmondáinkban sem szokatlan a füvek gyógyító erejének csodás módon felismerése. Ezek szerint a kigyók ismerik a füveknek gyógyító erejét s ha a fehér kigyót megfőznék és valakinek enni adnák »mindenféle füvek megszólalnának s ki vesztésre, ki gyógyításra való megtudhatnék s kinyilatkoznék«. Szent György és szent János éjjelén, tehát épen a pogány napfordulati ünnepek alkalmával, megszólal a fű s megmondja mi hasznát lehet venni. Midőn Csaba, Attila fia 15 ezer elesett vitéze közt sebesülve maradt a csatatéren, végső erőfeszítéssel még kilőve nyilát, ezzel egy füvet talált el, a fűből jövő nedvvel meggyógyította magát és új életre élesztette

') Preller: Griechische Mythologie II. köt. 474 stb. ,