Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
Bevezetés
11 föld ember és barom számára«. Mielőtt azonban az emberiség az anyaföld ezen jótékony gondoskodását felismerte, a szellemi fejlettségnek magasabb fokára kellett emelkednie, hogy megtalálhassa az okozati ösz- szefüggést a saját testén és testében előforduló változások és az őt környező külvilág hatásai közt. Hosszú utat kellett meghaladnia, míg oda emelkedett, hol a természet tényezőit saját czéljaira, különösen egészsége fentartására, és méginkább az elveszített testi épségnek visszaszerzésére öntudatosan fel tudta használni, a mikor öntudatos ismeretei már tudománynyá, — orvosi tudománynyá váltak. A test természeti szükségleteinek észszerű és czél- czerű kielégítése első feltétele az egészség, az élet fen- tartásának. Táplálkozás, ruházat, lakás jelölik az emberiség útját a kultúra felé. _Napjainkban is vannak még a természetnek oly ember-szülöttei, kik öntudatnak nevezhető ismerettel nem bírva úgy fogadják a természet adományát, a mint az eléjök kerül. Gyümölcs, gyökér, emlős állat, madár, hal, hüllő, rovar minden válogatás nélkül szolgál éhségük csilapítására s mondhatni ez az egyedű’i érzés, melynek elnyomása őket tettre kényszeríti. A ruházatnak, lakásnak szükségét nem érzik. A gyermeket születése után rövid idővel elhagyja anyja s az ápolás nélkül elpusztúl vagy nyomorban nő fel, senki sem törődik vele. Az így felnőtt nemzedéknek aztán mások szenvedései iránt sincsen érzéke. A beteg és elhagyott család- vagy törzstag egyszerűen elmarad valahol és meghal anélkül, hogy elvesztése fájdalmat okozna bárkinek. Az ilyen népeknél a természet adományainak gyógyászati czélokra kihasználásáról szó sem lehet. Nem is kell Ausztrália és a nagy oczeán vidékére mennünk, hogy lássuk, meny-
