Demkó Kálmán dr.: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarországon a XVIII. század végéig (Budapest, 1894)
III. A vegyes házakból származott királyok kora. 1301-1526 - c) Seborvosok, fürdőzők
152 állónak tekinték a borbélyokkal és sebészekkel vetélkedni s a párizsi orvosi kar odáig vitte a dolgot, hogy 1350-től kezdve az orvosi tudomány baccalaureusainak esküvel kellett fogadniok, hogy sebészi műtéteket végezni nem fognak. A fürdőzők és borbélyok 1372-ben V. Károlytól jogot nyertek a kisebb műtétek végzésére, mire aztán a tulajdonképeni sebészek magukra nézve lealázónak tekinték a törésekkel, ficzamodások- kal, érvágással foglalkozni és igyekeztek a magisteri czím elnyerésével jogot szerezni a belgyógyászat gyakorlására. A káros villogásnak véget vetett 1416-ban a kiegyezés, mely szerint a College de st. Cőme-t bevették az egyetem ötödik fakultásának s ezt a borbélyok is látogathatták. Ezen küzdelem közben a College jeles tagja az olasz Lanfranchi (f 1306) és követői Henri de Mondeville (f 1315 ut.). Yperman (f 1329 ut.), majd a középkor legtudományosabban képzett sebésze Guy de Chauliac (XIV. század) orvos, Mondini nyomain haladva, tudományos alapokra fektették a sebészetet és felüditő visszahatást gyakoroltak Itáliára, a hol a XV. században Pietro di Argelata (t 1423) bolognai, Leonardo Bertapaglia (f 1460) pá- duai tanár és Marcello Comano velenczei orvos tartják fel ezen téren továbbra is az elsőséget Olaszországnak.3] Guy de Chauliac érdekes példát mutat arr . hogy orvosok befolyásos állás szerzése végett b Äp- nek^ a papi rendbe. O mint híres orvos és sebész lett pappá, VI. Kelemen, VI. Incze és V. Orbán pápák udvari orvosává és, mint maga mondja, »commensalis capellanus«-ává. Mutatja egyszersmind azt is, hogy a papokat a sebészi gyakorlattól tiltó egyházi rendelete- ket még a pápai széknél sem vették szigorúan. Reánk ') Haeser 1. 763—788.
