Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 4. A vesékre ható orvosi növények
85 vetét, sőt nagy adagokban valóságos vesegyulladást is okozhatnak. Ilyen természetű diuretikumok elsősorban "az illóolajtartalmú növények, például a boróka, a mustár, a tuja, Szabina, petrezselyem stb. s az állatok világából a kőrisbogár. Az efféle diuretikumokkal tehát óvatosan kell bánnunk, nehogy többet ártsunk, mint használjunk velük. Ha meggondoljuk, hogy a veséknek normális viszonyok közt is mily nagy munkamennyiséget kell végezniök, természetesnek fogjuk találni, hogy lehetőleg olyan szereket használjunk a diurézia fokozására, melyek magát a vese szövetét, különösen pedig a kiválasztásban oly fontos szereppel bíró vesehámot, nem irritálják fölöslegesen. A nálunk előforduló diuretikus hatású orvosi növények sorából mindenekelőtt néhány gyérebben használatosat kell itt megemlítenem. így például a szittyófélék gyökértörzsét (Rhizoma junci), melyet leginkább a békaszittyótól (Juncus effusus) gyűjtenek, de más szittyóféléknek is az volt a híre, hogy a földalatti szárukban olyan hatóanyagok találhatók, melyeknek diuretikus és húgykőbaj elleni hatásuk van. A kukorica hosszúra megnyúlt bibéi (a szakálla vagy selyme, stigmata may dis) Amerikában és a trópusok alatt ma is abban a hírben állnak, hogy mint diuretikum és hólyagbaj ók elleni szer, kiválóak. A bibéket beporzás előtt összegyűjtik, árnyékos helyen gyorsan megszárítják és jól záró edénybe teszik. Részint igen híg vizes kivonatok (tizánák, vagy helyesebben ptizánák), részint fluid- extraktumok alakjában használják. Némelyek szerint a friss bibékből készített kivonat sokkal hatásosabb, mint a már megszárítottból való, s ez valószínű is. Dél-Franciaország lakossága régóta használja vízibetegség ellen a kukorica selyméből készített italokat. Úgy látszik, a vesék rögzött bajainál több eredményt lehet velük elérni, mint a he vény és esetekben. V authier szerint a bibék hatása a maizena- savhoz van kötve. Ugyancsak Franciaországban használják az Asparagus officinalis fiatal hajtásaiból (turiones asjaragi), vagyis az ennivaló spárgából készített tizánákat és szirupot. Régi tapasztalatok szerint ezeknek is vizelethajtó hatásuk van, de használatuk némi kellemetlenséggel is jár, mert tudjuk, hogy a spárgaevés után kellemetlen szagot kap a vizelet. Nencki szerint ez a szag a metilmerkaptántól van, mely a szervezetben hasad le belőle. Maga az aszparagin, mely a növényben van, nem bír diuretikus hatással. A kopasz porcika, vagy szakadást gyógyító fű, Hérni aria glabra (hernia = szakadás, sérv ; régen szakadások kezelésére használták az orvosok), szegfűféle növény, melyet (tea alakjában) ma is szívesen használ a nép vízibetegség és hólyagbajok (idült hólyaghurut) ellen. Egy kumarinra emlékeztető szagú vegyület (herniarin), azonkívül egy szaponinszerű alkotórész és umbelliferon van berme. Hozzá hasonló hatású a vörös homokhúr, Arenaria rubra (szintén a szegfűfélek családjából,), mely nálunk, tudomásom szerint, nem fordul ugyan elő, de mivel Berthereaud és más francia orvosok dicsérik a hatasat, megemlítem itt, mert a mi flóránkban is többféle homokhúr (Arénána
