Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)

I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 4. A vesékre ható orvosi növények

86 serpyllifolia, A. biflora, A. ciliata) akad, amelyek megérdemelnék, hogy orvosi szempontból kipróbálják őket. Flóránk egyik szép és gyakori fészkes növényének, az aranyos istápfünek (Solidago virga aureav&áCy már a középkor orvosai előtt is nagy tekintélye volt. Csapó is azt írja róla az ő Uj füves és virágos magyar kertjében, hogy »a gyökerét és a leveleit törd porrá, idd azt gyakran valami lében : minden bizonnyal a vesében és hólyagban lévő kövecskéket vagy fövényt kihajtja ; vízibetegségben vegyék az egész virág fejeit, főzzék fehér borban s itassák gyakran a beteggel«. Észak-Amerikában még ma is gyakran használják a Solidago odora Altont és a Sol. Canadensist, mely utóbbi nálunk is előfordul elvadult állapotban, de hatására még nem lett megvizsgálva. A Solidago odorában erős bőrizgató és gyulladást okozó ható­anyagok is vannak s igen valószínű, hogy ezek a nálunk termő fajtákban is előfordulnak. Ugyancsak Észak-Amerikából ke rült ide hozzánk és most már flóránk­nak legközönségesebb gyomnövénye lett a küllőrojt vagy betyárkóró, Eri- geron Canadensis (53. ábra). Szintén fészkes virágzatú növény, melynek kel­lemes szagú illő olajat tartalmazó füvét (herba erigerontis) vagy magát az illa­tos olaját vízkóros betegeknek rendelik az amerikai orvosok. Állítólag vérzés- csillapító és a méhösszehúzódásokat (az anyarozs módjára) fokozó hatása is van, de ez még korántsem tekint­hető kellőleg bebizonyítottnak. A diuretikus hatású hazai növények közt elsőrangú hely illeti meg a gyalog­fenyőt vagy borókát (Juniperus commu­nis), ezt a hegyes vidékeink erdőségeiben közönséges, alacsony, tűlevelű, kétlaki cserjét. Szúrós végű levelei rendszerint hármasával állnak egy- magasságban a száron (54. ábra). Kétlaki mivoltánál fogva külön hím (porzós) virágú és külön női (termős) virágú példányai vannak. Orvosi célra leginkább a terméseit (fructus vagy baccae juniperi) szoktuk használni. Ezek bogyóformájúak, de igazában csak álbogyók vagy tobozbogyók, mert húsosfalú, eltorzult tobozoknak tekinthetők. A termések gömbölyűek, borsónyiak, csak a második évben érnek meg s ekkor feketés ibolyaszínűekké lesznek ; tetejükön hármas varrat látható : a három termőpikkely összenövésének helye. A ter­més belsejében három keményhéjú magvat találunk, melyeknek 1 1 Istáp (a német stab) a dunántúli nyelvjárásban a. m. pálca, vessző A magyar név tehát szószerint megfelel a virga aureanak. 53. ábra. Küllörojt. (Erigeron Canadensis.)

Next

/
Thumbnails
Contents