Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 1. Az idegrendszerre ható orvosi növények
48 és a beadás után néhány perc múlva legtöbb esetben megindul az ökrendezés és a hányás, miközben a gázok is kiürülnek a bendőből. Természetesen ez csak afféle háziszer, melynek nincs oly biztos sikere, mint a gyomorcső alkalmazásának vagy a csapolásnak. Megemlítem végül, hogy a dohányt háziállataink székrekedése estén is használhatjuk (megfelelő elővigyázattal), még pedig klisztérek, végbélbe való beöntések vagy a régebben sokkal gyakrabban használt úgynevezett füstpipák alakjában. Az utóbbiaknak egyik formáját a 28. ábra tünteti fel; nem egyéb ez, mint egy kisebbszerű légszivattyú, mely egy másik (a stájerek porcellán pipájához hasonló) tartálylyal van kapcsolatban, ebbe tesszük a dohányt és tetejébe a tüzes taplót ; a képződő dohányfüstöt pedig gummicsövön át vezetjük be a székrekedéses szarvasmarha vagy a rozsférges ló végbelébe. Emberi betegségek gyógyítására a nikotint ma már egyáltalán nem használjuk, részint nagy mérgessége, részint kiállhatatlan szaga és bomlékonysága miatt. A füstpipa azonban még a 30-as—40-es években vígan járta az emberorvosi gyakorlatban is. Rendesen úgy alkalmazták, hogy két cseréppipát vettek, az egyiket megtöltötték dohánnyal, a dohányt meggyújtották s a pipaszár végére klisztércsövet tettek, mit a végbélbe dugtak ; azután egy másik, rendes szárral és szopókával ellátott üres pipát szájával az előbbire borítva s mindkettőt nedves papirossal körülcsavarva, erős fúvással hajtották a bélbe a füstöt. Meglehetős komplikált eljárás volt, melyet bizonyára jól megfizettettek az akkori 28. ábra. A füstpipa egyik formája.
