Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 1. Az idegrendszerre ható orvosi növények
49 doktorok, mindenesetre jobban, mint a közönséges beöntést, melyért csak 14 kémény krajcárt kapott a harmincas évek szerényigényű Aeskulápja. Tempora mutantur ! A sisakvirág. A sisakvirágnak vagy farkasfűnek (Aconitum napellus) szárított gumóit szokás orvosi célokra felhasználni. Maga a növénv (29. ábra) egy-két méter magasra is megnövő, leggyakrabban a havasi régióban, 1500—2000 m. magasságban, de az alhavasi tájon is előforduló és kertekben dísznövényül gyakran tenyésztett boglárkaféle, melynek levelei tenyeresen osztottak, virágai nyelesek, a szár végén dús fürtben állók. A virágon öt, rendszerint sötétkék, sziromszerű csészelevél látható, melyek közül a felső jóval nagyobb és boltozatos, sisakalakú. A sisak belsejében van elhelyezve a két hosszúnyelű, mankóforma képletté (30. ábra) átalakult szirom, melyeknek tetején mézfejtő edény (nektárium) van. A gumók hosszúkás répaalakuak, megszárítva szürkés vagy sötét barnák, súlyosak, tömöttek, lisztes törésüek, belül fehéresek, felületükről vékony mellékgyökerek indulnak ki. A gumók (radix vagy helyesebben tuber aconiti), melyek többé-kevésbé répaalakuak (innen a növénytani neve is : napellus — kis répa), kettesével összetapadvák (29. ábra), mert minden tövön egy új és egy régi gumó fejlődik. Az új tő csak akkor bocsát virágot, ha a gumója már jelentékenyen megvastagodott, ami néhány évig is eltart. Amint a virág elhervadt, a gumó is elszárad. A szárban végződő idősebb gumók, melyek ráncosak, karcsúbbak, könnyebbek s belül gyakran üregesek, orvosi szempontból értéktelenek. A gumók harántmetszetén (31. ábra), a meglehetős vastag barnás kéregállományt (iri) 5—8 sugarú, csillagalakú, sötétebb színű, keskeny kambium réteg (ca) választja el a béltől (ma). Egyéb aconitumfajok (Acon. lycoctonum, tauricum, Stoerkeanum stb.) gumói jóval kisebbek és a szabályos csillagalakú kambiumgyűrűt nem mutatják. Ezek és a kertben tenyésztett sisakvirágtól származó gumók kevésbé értékesek. Szintúgy a sisakvirág levelében és virágjában is kevesebb a hatásos alkotórész, mint a gumókban és a magban (melynek rajza a 29. ábrán szintén látható, a három karpellumból álló s háromfelé hasadó termés fölött), ezértis a legtöbb gyógyszerkönyv nem a földfeletti részekből (Herba aconiti), hanem a gumókból állíttatja elő a hivatalos készítményeket (Extractum és Tinctura aconiti). A sisakvirág föhatóanyaga az akonitin, melynek erős mérgező tulajdonságai régtől fogva ismeretesek. Még erősebb méreg foglaltatik a Himalaya hegységben előforduló s ott nyilméregül is használt Aconitum ferox Wall.-ban, vagy nepáli aconitumban, melynek Keletindiában bish vagy bikh a neve. Ennek hatóanyaga a. pseud- akonitin vagy nepalin, mely az u. n. angol akonitinnak főalkoto- része. Valamennyi eddig ismert méreg között ez a legerősebb (meg a kéksavnál is sokkal mérgezőbb). A kereskedésben kapható ^ako- nitinfajták a hatás ereje tekintetében rendkívül eltérők egymástól, Dr. Magyary-Kossa : Hazai gyógynövények.
