Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)

I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 14. Keserű anyagokat tartalmazók

190 aqua : vita beata ; amint azonban pápa lett, megváltozott a higié­nikus jelszó is, mert akkor már úgy hangzott, hogy Aqua et panis : vita canis. A mi magyar eleink tejben-vajban úsztak, érthető tehát, hogy szűnös-szűntelen visszaéltek a gyomrukkal. Hiába tanította nekik a jó Pázmány Péter, hogy »aki sokat akar enni : keveset egyék, mert hasznost) az étek, mely a tálban marad, hogysem amely a gyomorba mégyen. Csaknem minden betegség a teliségből vagyon ; a diétával és koplalással pedig füremednek (meggyógyúlnak) minden részeink«. Egy másik helyen1 azt mondja a korabeli magyarokról, hogy »minden örömök és vígasságok húsétel és borital. Azért, ha valaki barátságot akar szerezni, részegséggel kell annak meglenni ; ha valakinek fiat ád Isten, innya kell ; ha ki-vészi e világból, a tor­ban itallal kell a keserűséget kimosogatni : ha valamit kell végezni, részegséggel kell pecsételni a végezést. Sovány és ízetlen embernek tartyák, aki gyakor pohárok mellett hosszú köszön eteket nem tud mondani«, és a szegény, széttépett ország sorsának jobbrafordultáért annyi boritalos toasztot mondtak akkor is, hogy »ha egy nagy völgybe vinnék a török császár erejét és reáeresztenék azt a bort, melyet sok részegeskedésben megittak Magyarország szabadulásáért : nem kel­lene semmi vízözön a török veszedelmére : mind borban halnának«. Érdekes különben, hogy az okosan evés alapvető életregulái a legnagyobb teoretikusoktól : Pythagoras-tól, Descartes-tól és Kant­tól származnak. A két első volt a vegetáriánus életmód legmelegebb védője s ajánlója és Descartes-tól ered az a ma is helytálló szabály, hogy inkább gyakran együnk napjában, de mindig keveset, mint egyszerre sokat. Lássuk már most azon hazai növényeinket, melyek ebben a csoportban érdekelnek bennünket. Először is a tárnics- vagy Gentiana-félékkel kezdhetjük. Ezeket már igen régen használja a nép orvosságul, különösen lázzal (hideg­leléssel) járó, vagy pedig köszvényes bajok ellen. Keserű íze gliko- zidákat (gentiopikrint stb.) tartalmaznak, melyek emulzinnal elerjeszt- hetők s ekkor cukorféleségekre és egyéb bomlástermékekre (gentio- geninre, eritrocentaurolra stb.) hasadnak. A tulajdonképpeni tárni­csok (Gentianák), mint aféle magashegyvidéki növények, azelőtt sem voltak gyakoriak Magyarországon ; mai csonka hazánkban pedig még gyérebben találkozunk velük. Orvosi célokra leginkább a Gentiana luteát, G. Pannomcát, G. punctatát és a G. purpureát hasz­náljuk, mert ezeknek van a legvastagabb gyökerük (radix gentianae vagy »keserű arany gyökér«, ahogy népünk hívja). E négy között is legvastagabb gyökértörzsü s legtöbb hatóanyagot tartalmazó a Gent, lutea vagy sárga virágú tárnics (103. ábra) ; egy méternél is magasabbra növő, csónakszerű, némileg a zászpáéra emlékeztető levelekkel s fent több csomóban, örvesen álló virágokkal bíró növény. A tarnicsgyökér a legjobb keserű drogjaink közé tartozik. Atoniás emésztési zavarok, idült dyspepsiák gyógyítására gyakran 1 Pázmány P. Vasárnapi Prédikációi, 1768. évi kiadás, 220. old.

Next

/
Thumbnails
Contents