Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 13. Illóolajtartalmúak
182 lalkozás, mert a hátukon és az oldalukon egy-egy nagy faládában vitték a holmit, azonkívül egy hitvány gebe is bandukolt mellettük s ez további négy ládát, zabot és élelmiszereket, sőt néha a gazdáját is cipelte a hátán.1 A sáfrányos tótok vagy sáfrány lkok napja akkor alkonyodott le végleg, mikor a hazánkban dúló nagy járványok (pestis, kolera) alkalmával hatóságilag tiltották el őket a sáfránnyal való kereskedéstől, hogy szét ne hurcolják a fertőzetet. Nem kell őket nagyon sajnálni, mert utóbb már mindenféleképpen hamisították a maguktermelte sáfrányt, többek közt finomra vagdalt húsrostokkal is. A sáfrány hamisítása különben ősi eredetű. A budai jogkönyv tanúsága szerint a budai piacokon már a XIII. század közepén szigorúan ellenőrizték a sáfrány mineműségét. : Mi magyarok igen régi idők óta használjuk a sáfrányt, úgyis mint fűszert, úgyis mint festőszert. Mátyás király udvari szakácsai (kik majdnem mind a somogymegyei Szakácsi községből valók voltak, mert úgylátszik, hogy ott termettek a legjobb specialisták ebben a szakmában) oly bőven bántak ezzel a fűszerrel, hogy Galeotto föl jegyzései szerint a nagy király asztalának vendégei lépten-nyomon ki voltak téve annak a veszedelemnek, hogy ruhájukat és ujjaikat sárgára festik a sáfrányos levesekkel és mártásokkal. A bepiszkoló- dás veszélyét csak növelte, hogy akkoriban még a mi eleink apróbb négyszögű asztalok mellett ebédeltek és egy közös tálból ettek, villa nélkül, melyet talán nem is ismertek. A kivett húsdarabokat is ujjúikkal tették a szájukba s a sáfrányos lé sárgára festette a körmüket és ujjaikat. Mátyás királynak feltűnő érdeméül rój ja fel a hízelgő talián, hogy evés közben sohasem piszkolta be a ruháját. Beatrix királyné, vérbeli olasz, mindent elkövetett, hogy a villa használatát meghonosítsa hazánkban és egyik fennmaradt levelében modenai aranyozott villákat és késeket kér Eleonóra olasz hercegnőtől. Azt hiszem, hogy maga Beatrix is terjesztette nálunk a sáfrány használatát, mert Olaszországban, a sárgára festett núdlik és rizottók hazájában, ma is mindennapos fűszer a sáfrány. A sáfrány legrégibb ismert gyógyszereink közé tartozik. Már évezredekkel Krisztus előtt említik. Az Ebers-féle papiruszban számos recipéje található, többek közt szembajok ellen is, szemvíz alakjában, csakúgy mint manapság. A sárga szemvíz (collyrium adstringens luteum), melyet oly gyakran rendelnek a szemorvosok hevenyés kötőhártyahurutok gyógyításakor, a benne levő sáfránytól nyeri sárga színét. A Sydenham-féle ópiumtinktúrának (tinctura opii crocata) is alkotórésze. Gőzei belélegezve állítólag bódító hatásúak. Igen nagy adagokban véve mérgezést okozhat, sőt állítólag nyolc grammja halált is ; ennek azonban ellentmond az, hogy WUlmer és Alexander önkísérleteikben 4—5 gramot vettek be anélkül, hogy a mérgezésnek bármely tünetét észlelték volna. Sorozásra kerülő rekruták gyakran használták a sáfrányt avégből, hogy nagy 1 Vs ö. Heinbucher : Pannoniens Bewohner. Bécs, 1820. (72. old.)
