Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 13. Illóolajtartalmúak
183 adagokat véve, bőrük sárgára festődjék és így mesterséges sárgaság; mutatkozzék rajtuk. Igen elterjedt annak a hite, hogy a sáfrány nagyobb dózisai a havi vérzést fokozzák, sőt elvetélést is okozhatnak és valóban észlelték, hogy használata után oly erős méhvérzések következtek be, hogy az illetők a nagy vérvesztés következtében el is pusztultak. Hedrén szerint már két gramm bevétele után bekövet- kezhetik az elvetélés és ilyen esetekben néha a magzatvíz és a méhmagzat bőre is sárgaszínű. Igen nagy adagok bevétele után a hányáson és hasmenésen kívül szédülés, pupillamerevség, igen gyér pulzus, vérzésekkel járó vesegyulladás, megvakúlás és általános görcsök is bekövetkezhetnek. A sáfrány után a fehér liliomról (Lilium candidum) is ejthetünk néhány szót. Igaz, hogy ezt ma már az orvosok nem használják, de annál inkább a nép, mely a liliomos égettbort vagy rumot gyakran alkalmazza sebfertőtlenítőnek, zúzódásokra, szúnyogcsípés ellen, továbbá arcbőrfinomító kozmetikumnak is. Az illóolaj tartalmú ernyős növényeket már az orvosok is gyakrabban rendelik. Ezek közt elsőnek említem a koriándert (Coriandrum sativum), melynek terméseiben kellemes illatú, borneoltartalmú illóolaj van. A bélperisztaltikát élénkíti, szélhajtó hatású, ezért hashajtószerekkel szokták együtt rendelni. Sokkal fontosabb a közönséges kömény (Carum carvi), melynek ikerkaszatterméseiben (fructus carvi) karvon- és limonentartalmú illóolaj (oleum carvi) van. Ugv látszik, hogy a kömény illatos olajtartalma annál nagyobb, minél inkább észak felé megyünk (Holland, Norvégia stb.) Illóolaját likőrök (»kümmel«) készítéséhez is gyakran használják, bár nagy adagokban ez az illóolaj is mérgező : embernél fejfájást, sőt deliráló rohamokat, kísérleti állatoknál általános görcsöket és halált is okozhat. Orvosi adagokban rendszerint szélhaj tónak, felfúj ódások ellen, gyomorgörcs csillapítására és tejhajtónak használják a köményt csak úgy, mint a többi, alább felsorolandó, ernyőst. Ezeknek a terméseit majdnem minden úgynevezett tejhajtószerben, melyeket különösen a teheneknek szoktak adni (nagyon is kétes sikerrel !), megtaláljuk. A köményolajat (borszesszel és ricinuszolajjal keverve) gyakran használják még a kutyáknak ú. n. akaruszrühössége (ioi. ábra) kezelésében. Igen makacs és gyakori bőrbaj ez, mely különösen a fiatal és rövidszőrű ebeket támadja meg. Sokszor az állatok bele is pusztáinak. E viszketegséggel és szőrkihullással járó súlyos bőrbajt ugyanaz az apró féreg, a hajtüszőatka (Acarus s. Demodex folliculorum) okozza, mely az ember arcán előforduló mitesserekben is megtalálható, anélkül, hogy itt valami különös bajt szerezne. Fűszerül ritkábban használják a német vagy édes köményt (Foeniculum capillaceum Gilibert, Anethum foeniculum L.), melynek termése sokkal nagyobb, mint az előbbié és száradt állapotában nem barnás, hanem zöldesszürke. Egyik főalkotórésze a szelh aj tóvíznek (aqua carminativa), melyet különösen a gyermekgyakorlatban rendelnek gyakran az orvosok. Illóolajában 50 60% aneto van. Még többet tartalmaz ebből a közönséges ánizs (Pimpinetla
