Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 10. Bőrizgatók
160 skrofulás gyermekek fürösztésében ma is nagy szerepe van a kakuk- fűhöz hasonló hatású vargamajoránnának (Origanum vulgare) és a kerti majoránnának (Origanum máj or ana). Itt említhetjük még az orbáncfüvet (Hypericum perforatumot), melyet olykor ma is használ a nép, különösen vérzéscsillapításra és sebek kezelésére. Az orbáncfű különben inkább gazdasági szempontból érdekel bennünket, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az azzal táplált állatok : lovak, marhák, különösen pedig a fiatalabb állatok, és különösen a juhok, erős viszketéssel járó bőrgyulladást kapnak a fejtetőn, az orrháton, a füleken, a száj és szemek környékén, a csűdhajlásban, s ehhez még nyálfolyás, süketség, a tej elapadása, a szemek szaruhártyájának elhomályosodása, sőt teljes megvakulás is járulhat. Mindez nem az orbáncfű saját mérgező tulajdonságából magyarázandó, hanem különös fotodinamikus hatásból. Ugyanis az orbáncfű egy vörös színű, erősen fluoreszkáló gyantaszerű anyagot (hiperikumvörösöt vagy hipericint) és egy sárgás olajos anyagot (hiperikumsárgát) tartalmaz ; az előbbi, vagyis a hipericin, a tulajdonképpeni oka ennek a sajátszerű betegségnek, kivált olyan állatoknál, melyek a napfény hatásának huzamosabban ki vannak téve. Ismeretes, hogy a pohánkával, eozinárpával, Medicago denticulatával táplált állatok pigmentnélküli bőre is hasonlóan megbetegszik a napfény egyidejű hatása következtében. Mindez tehát nem igazi dermeretisztikus hatás, hanem fotokémiai eredetű betegség. A föntebb említett illatos füveknek, elsősorban az ajakosoknak, évszázadok előtt nagy szerepük volt a különféle járványok (pestis, kolera stb.) elleni védekezésben, minthogy az illóolajok antiszeptikus hatásáról már a régiek empíriája is nem egyszer meggyőződhetett. Mint pestiselleni szernek, különösen nagy híre volt a négy lator (vagy haramia) ecetjének, az acetum quatuor latronumnak, mely nagyjában megfelelt a mai aromás ecetnek (acetum aromaticumnak) és mindenféle illatos füvek (levendula, kakukfű, menta, rozmaring, zsálya, ruta stb.) ecetes kivonata volt. Állítólag onnan nyerte a nevét, hogy egy olaszországi pestisjárvány alkalmával négy lator állandóan fosztogatta a pestisben elhaltak hulláit, anélkül, hogy ők maguk a betegséget megkapták volna, s a vallatás alkalmával azt mondták, hogy ezt az immunitást annak köszönhették, hogy ezzel az illatos ecettel fertőtlenítették magukat borzalmas éjjeli munkájuk közben.1 Az 1831-iki kolerajárvány alkalmával is nagy divatban volt még a használata és nem kisebb ember, mint Kossuth Lajos (aki ebben a szomorú emlékű esztendőben a sátoraljaújhelyi »veszteglőházra felügyelő táblabíró« volt) jelenti a zemplénvármegyei járványbizottságnak, hogy »a vesz1 Kétségtelen azonban, hogy a »négy« lator ecetje nevében a négyes szám elfeledett szimbolikáját kell keresnünk, úgymint az empl. tetrapharmacon- ban vagy a francia quatre mendiantsbaxi, quatre épicesben, quatre sentences chaudesban stb. Hasonló szimbolikus jelentése volt a hármas számnak is, mely szintén gyakran előfordul a gyógyszernevekben (v. ö. magy. három erő, háromféle viz, háromhereszt-flastrom, háromlábú tömény, háromrózsás flast- rom, háromszentség-balzsam, három virág írja stb.).
