Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 10. Bőrizgatók
149 híre is megvan, hogy a váltóláznak ellenszere, bár Hegyes kísérletei értelmében a test hőmérsékletére egyáltalán semmi hatása nincs. Orvosságképpen sokkal gyakoribb a külső használata, ezértis a paprika- tinktúrát a különböző restituáló folyadékokban, pain expellerzk- ben többnyire megtaláljuk s ezeknek köszvényes, csúzos bajokban futtató lovak kezelésében stb. többnyire jó hasznát is vesszük. Sokan, mikor elkövetkezik a kopaszodás szomorú kora, e tinkturához, mint hajnövesztő szerhez is nagy reményeket fűznek ; ámde, ha egyszer már bekövetkezett a hajhagyma tökéletes sorvadása, akkor bátran el lehet mondani a régi salernói verssel, hogy »non datur medicamen in hortis !« Bőrizgató orvosáruink közt első helyen kellett volna említenem a mustármagot (semen sinapis), vagyis a keresztesvirágúak családjába tartozó feketemustár (Sinapis nigra L., Brassica nigra Koch) apró (körülbelül egy milliméter átmérőjű), vörhenyes barna magját. A sinapis ősrégi (szanszkrit eredetű) szó, melynek a ma használatos szenf egyenes leszármazottja. A görögöknek volt egv mustárral készített előételük, melyet sinapidionnak neveztek s ugyanők használták azt a kifejezést is, hogy sinapizein, ami rendszerint annyit jelentett, hogy valakinek a testén mustáros borogatást alkalmazni, de annyit is, hogy valakire neheztelő, savanyú arcot vágni, úgy mint mikor az ember a kesernyés-csípősízű mustármagba beléharap. A mustár (moutarde) szó viszont a mustból (latinul mustum) ered, mert többnyire musttal készítették. A mustármagban, különösen pedig a sziklevelek aleurontartalmú sejtjeiben, egy sinigrin (régebben mironsavas kálium) nevű glikozida van, azonkívül egy mirosinnak nevezett fehérjeféle erjesztő (enzima), mely víz jelenlétében az előbbit nagyjában allilmustárolajra, szőlőcukorra és savanyú kénsavas káliumra bontja szét, de ennél az erjedésnél (kisebb mennyiségben) másféle kéntartalmú vegyületek (ken- hidrogén, szénkéneg, rodánallil stb.) is keletkeznek. Ha mustármagvakat mozsárban kevés vízzel porrá dörzsöljük, csakhamar meg- érezzük a mustárolajnak átható, könnyezésre indító szagát. A mustárolajat újabban összetevő úton is előállítják, még pedig alliljodidból, rodánkálium segélyével. A mustárnak legfontosabb gyógyszertári készítményei a szenf- spiritusz (spiritus sinapis), a mustárpapír (charta sinapisata), melyet Rigollot francia gyógyszerész készített először (1867) aképpen, hogy a zsírtalanított magvak porát kaucsukoldattal itatóspapíron rögzítette, továbbá a mustárliszt (farina seminum sinapis), vagyis a magvak finom pora, melyet rendszerint pépes borogatások formájában alkalmazunk, sőt efféle használata már Dioskurides idejében is járatos volt. A mustárolaj az összes úgynevezett illóolajok legmérgesebbje, mely kísérleti állatoknál már kis adagokban is vérzéses gyomorbél- hurutot, a vérnyomás süllyedését és szívműködési zavarokat okoz- A bőrön erős hígításban is égető érzést, gyulladást és hólyagképzodest okoz. Kis mennyiségben belsőleg adva, fokozza a gyomorned\ eva-
