Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)

I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 10. Bőrizgatók

150

lasztását s így az emésztésre jótékony a hatása. Ezen alapszik a mustárnak fűszerül való használata. Az étkezéshez való mustárt a különböző gyárak más és más előírás szerint készítik, ezértis például az angol mustár teljesen elüt a franciától vagy a némettől. Legtöbbször úgy készül, hogy a mustárlisztet, melyhez kellő mennyiségű cukrot is adnak, borecettel leöntik, esetleg egy kevés szegfűszeget, borsot és fahéjat is adnak hozzá, az egészet néhány napig állni hagyják s azután vízzel megfelelően felhígítják. A mustárnak állandó fogyasztása nem ajánlatos, mert idővel károsan hat az emésztésre. Hatóanyagainak állítólag diuretikus hatásuk is van, sőt a nép azt tartja, hogy az emlékezőtehetséget is élesítj, ami természetesen a mesék világába tartozik ; érdekes azonban, hogy ennek már egy XVII. századbeli magyar versezetben is nyomára akadunk, mert ez is azt mondja, hogy

Kitsin mag a mustár, száraz s melegítő,

Mégis szemeidből könyvet is kihoz ő ;

Fejedet tisztiItya, benne van olly erő :

Ártalmas ételnek mérgétől is mentő.

Ne gondoljuk azonban, hogy ez a »fejtisztítás« a józan magyar nép' megfigyelése. Ugyanez a vers szószerint megvan a középkor elejéről való salernói egészségi regulákban, melyeknek egyik disztichonja azt mondja, hogy a mustármag »dat lachrynas purgatque caput tollitque venenum«.

A mustármagot nagyobb adagokban (io—15 gr) hánytatónak is adják, különösen bódító mérgekkel történt mérgezések alkalmával ; ilynemű hatása azonban nem megbízható ; sokkal erőteljesebb és gyorsabban ható hánytatóink (apomorfin stb.) is vannak. Gyakrabban vesszük igénybe a mustármagot olyankor, mikor külsőleg, a bőr izgatása útján akarjuk fokozni a középponti idegrendszer öntudatos működését s a lélegzőcentrumot is serkenteni kívánjuk, például ájulások, fulladási rohamok, összeesések alkalmával. A mustárborogatások vérelvonó és fájdalomcsillapító hatása néha (fájdalmas idegzsábák, fogfájás, légcsőhurut, csúzos bajok esetében) kétségtelen. Régebben az úgynevezett mustárfürdők és lábfürdők is divatban voltak, olyankor, mikor az orvosi kezelés célja az volt, hogy egyszerre nagyobb bőrfelületen hozzunk létre bővérüséget (kolerás betegeknél is), ilyen módon a vért a belső szervekből a felületre vonjuk s a beteg kihűlését meggátoljuk. Izgatottsággal járó elmebajokban, magas lázzal járó betegségekben gyakran észlelhető öntudatzavaroknál is alkalmazták az efféle fürdőket s ezért tanácsolja egy régi magyar orvos, hogy »forró betegség (vagyis láz) miatt elméjében megháborodott embernek törj össze mustármagot és etzettel elegyelítve kösd a talpára«. Sajnos, ezek a kúrák semmit sem lendítettek az elmebetegeken, bármelyik testi póluson applikálták is (régente az őrültek feje- bőrén is alkalmaztak mindenféle hólyaghúzó kenőcsöket és tapaszokat): de mindenesetre emberségesebbek voltak, mint az elmebajoknak