Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 8. Helybeli hatású drógok
130 bőrbajok, szemölcsök elmulasztására is használja a farkkóró virágait, a bántalmazott bőrfelületen eldörzsölve azokat. A pipacs (Papaver rhoeas) szintén a nyálkatartalmú drogok közt említhető. A növényi nyálkán kívül egy rhoeadin nevű alkaloida, továbbá mekonsav (mint az ópiumban) és egy piros festék (rhoeadin- sav?) is van a virágjaiban, ellenben morfiumot az újabb pontos elemzések sem a pipacs virágaiban, sem egyéb részeiben nem tudtak kimutatni. Régebben a virágok forrázatát csillapító és görcsellenes orvosságul használták ; enemű hatása azonban jelentéktelen, (lehetséges, hogy ha van is benne valami ilyenféle alkotórész, az a szárítás közben elbomlik), úgy hogy ma már mint gyógyszernek nincsen szerepe s leginkább csak szörpök készítésére, cukoroldatok megfös- tésére stb. használják a virágait (flores rhoeados). A somkóró vagy dutkóró (Melilotus officinalis) főalkotórésze a kumarin ésamelilotin ; ezektől nyeri illatos szagát. Némelyek a száraz növényt ruha közzé teszik, mert azt mondják, hogy a molyokat távoltartja. Ma már gyógyszerül nem igen használják, bár a régi orvosok szerint a belőle készült forrázat és főzet jótékonyhatású kólikák, hasmenések, köszvényes bajok ellen. Rendesen a virágzó csúcsokat használták erre a célra. Manapság leginkább csak külsőleg alkalmazzák, főzet, forrázat vagy kenőcs és tapasz alakjában, helybeli (izületi, hasi) fájdalmak csillapítására (emplastrum meliloti), továbbá mirigyes daganatok eloszlatására, lágyító borogatásokra, tubák szagosítására stb. A kumarin más hazai növényeinkben is előfordul, így például a gyökerező fehér lóherében (Trifolium repens), az illatos borjúpázsitban (Anthoxanthum odoratum), a friss szénában, továbbá a szagos mügében (Asperula odoraidban), a németek waidmeister ében.1 A Waldmeister a németek mitológiai növényei közé tartozik, melyet Németország némely vidékén (Mecklenburgban stb.) ma is bizonyos, régi eredetű ünnepségek közt gyűjtenek. Borpak és gyümölcsnedveknek a szagosítására használják, de azonkívül azt tartják róla, hogy szerencsét hoz a szerelemben (fiatal leányok a ládájuk fiába rejtve tartogatják !) és hogy »tisztítja a vért«. A régi orvosi felfogás szerint a vérnek s általában az emberi szervezetnek épúgy szüksége van tavasszal a megújhodásra, mint ahogy a nagy természet is új életre kap hosszú téli álma után. Ezért volt hajdanában oly nagy divatja a tavaszi vagy májusi (majális) kúrának, a tavaszi purgá- ciónak, vérbocsátásnak, hashajtók szedésének, friss főzelékek fogyasztásának. Munkánk gyakorlási, ide s tova mozgás, Hasmenéssel együtt veríték, izzadás, Gyakran megferedés, doctori purgálás : Ezekkel lessz testnek tavasszal újulás, mondj a a híres salernói orvosi regulák (Regimen sanitatis) első magyar fordítója, Felvinczi György (1694). A májusi kúrával eleink sokszor 1 Szószerinti fordítása a régi botanikai nevezetnek, a magister silvaticus- nak. A ma használatos Asperula nevet érdes levelei és szára után kapta.
