Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 8. Helybeli hatású drógok
131 visszaéltek, túlzásba hajtották, a sok érvágástól, hashajtótól még jobban legyöngültek s végeredményben az akkor sem nagyon olcsó doktor és patikus erszényét hizlalták. Ezért már a XVII. században is akadt nem egy józan gondolkozású magyar, ki elítélte a majális-kúra divatját. Ilyen volt például Bethlen Miklós, ki rendkívül érdekes önéletírása egy helyén azt mondja, hogy »első feleségem idejében a máj ális-purgációval és érvágással én is minden szükség nélkül bolon- doskodtam«, de mikor másodszor is megházasodott, akkor már sokkal okosabb lett, mert »mostani feleségem idejében majális-kúra, pur- gáció, érvágás, köpöly nem volt körülöttem, hanem csak egyszer, forró hidegben vágattam eret, azután sós káposzta volt a kúra !« Mindazáltal népünk még ma is sok helyen vakon bízik a májusi kúrában és issza a májusi italokat, teákat (a németek a maitrankot), rendesen azonban jó fehér bort, melybe szagos müge, ruta, zsálya, rozmaring, cickóró, üröm, torma stb. van áztatva. A birsalma (Cydonia vulgáris Persoon) magja (semen cydoniae) szintén a nyálkatartalmú drogok közé tartozik. E magvakban mintegy 20% növényi nyálka van s ez magyarázza meg, hogy a birsalma magja negyvenszer annyi súlyú vizet képes magába szedni. A magvakban foglalt nyálka sok tekintetben hasonló a tragakanta-nyálká- hoz. Leggyakrabban használatos készítménye a 25-ször annyi vízzel kevert birsmagnyálka (mucilago cydoniae), melyet szem vizekhez szoktak néha rendelni, azonkívül szirupok, esszenciák, likőrök készítésére is használják s régebben mint a haj növést elősegítő és vérhas- elleni gyógyszernek is híre volt. Ma már jórészt elavult drog. Ugyanez mondható a gyujtoványfűről (Linaria vulgaris) is, melynek virágzó füvét (herba Unariae) régebben nyálkatartalma miatt gyulladásban levő arany eres csomók kezelésére használták, fájdalomcsillapító narkotikumokkal kevert enyhítő kenőcsöt készítve belőle. A növényi nyálkát tartalmazó drogok után azokra térünk már most át, melyek cukortartalmuknál fogva bírnak több-kevesebb orvosi jelentőséggel. I'yen például az édesgyökér (radix liquiritiae). Az édesgyökeret különféle higviric- (Glycyrrhiza-) fajok szolgáltatják.1 Ezek közt legfontosabb a kopaszhüvelyü higviric (Glyc. glabra), mely Dél-Európában, Észak-Afrikában és Közép-Azsiában nagyon elterjedt évelőnövény, a pillangósak családjából. Számos változata van (var. typica, violacea, pallida, glandulifera stb.), melyek közül az első a typica, a spanyol és olasz édesgyökeret szolgáltatja, az utolsó a (glandulifera) pedig az úgynevezett orosz édesgyökeretA Glyc. echinata-t, melynek hüvelytermését sarlóalakú serték borítják (innen a latin neve), ma már nem igen használjuk, mert gyökerének kesernyés mellékíze van. A Glycyrrhiza glabra 1—2 méter magas cserje, rendkívül buján 1 A magyar botanikai munkák majdnem mind higvirics-rrek. írják.^ Torkos J. János nevezetes munkájában azonban (Taxa pharmaceutica Posoniensis, 1745, 10. old.) higviric néven van említve; ezért tartottam meg itt e cn az alakban. 9*
