Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)
I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 6. A veritékelválasztásra ható orvosi növények
109 hoz) vezetnek. Ezért is újabban ilyen esetekben szívesebben fordulunk az enyhébb fizikális izzasztó eljárásokhoz. Idült vesebajosoknál, mikor már a veseműködés elégtelensége fenyeget, szintén jó hasznát vehetjük az izzasztásnak. Igaz, hogy még erőteljes izzadás alkalmával is, testünk egész bőrfelületén sem igen választhatunk ki (húgyanyag és más nitrogéntartalmú vegyidetek alakjában) egy grammnál több nitrogént : az orvosi tapasztalás mégis azt mutatja, hogy a fokozott izzadás megindulásával a vizeletkiválasztás mértéke is javulni szokott ; hogy milyen úton-módon történik ez, azt még ma sem tudjuk kellőleg magyarázni. A hársfavirágot, (flores tiliae) melynek a nyele vitorlaszerű repülő készülékkel, sárgászöldes színű murvalevéllel (66. ábra) van ellátva,1 tízszer annyi forró vízzel leöntve szokás a betegnek adni. A régiek különben e gazdaságilag fontos fának a kérgét is felhasználták másféle orvosi célokra, nevezetesen pedig eltört, vagy meggörbült végtagok sebészi rögzítésére, fixálására. Ezért nevezi Moliére ősapja, Aristophanes, a törékeny szervezetű, beteges és különködő athéni ditirambus-költőt, Kinesiast, philyriosnak, vagyis hársfába foglalt versfaragónak, mai szóval fűzfapoétának. A bodzafa virágját (flores sambuci) hasonlóképen teában vagy pedig lekvárban (roob sambuci) szokás meghűléses bajokban szenvedőknek, izzasztóul adni. Régente sokkal nagyobb volt a becsülete : a germánoknál valósággal szent növényszámba ment, jóformán minden földi baj ellen panaceaként használták s gyógyító hatásainak kiválóságáról még a XVIII. századbeli híres német pedagógus, Salz- mann Keresztély is annyira meg volt győződve, hogy minden tanítványát ezzel gyógyította ; sőt még azt is meghagyta, hogy halála után bodzafát ültessenek — hálája fejében — a sírjára. De a mi eleink is nagyrabecsülték, mert egy régi magyar botanikában azt olvasom, hogy az akkori orvosok »a megzúzott leveleit a rühes tagokra köttetik, hogy megtisztuljanak ; borban főtt leveleinek levét a vizi-kórságossal itatják, hogy a felettébb-való nedvességeket elszorítsa ; gyenge leveleit a szem dagadására, köszvényes dagadásra és a dühös eb harapására hasznosan köttetik«. Ez a sokféle alkalmazása ma már teljesen kiszorult az orvosi gyakorlatból. Itt említhetem meg végül a szerbtövist vagy szamártövist (Xan- thium spinosum), melyet a szabadszájú dunántúli nép a rossz-seb- tüske dísztelen nevén is emleget. A fészkesvirágzatúak családjába tartozó közismert kártékony gyom, háromágú sárga tövisekkel. Termését is horgas tüskék borítják, melyek a legelő birkák gyapjába vagy a sertések szőrzetébe kapaszkodnak s ily módon nagy területekre széthurcoltatik. Az állatokra és a vetésre egyaránt ártalmas volta miatt irtása hazánkban is kötelező. Orvosi szempontból is érdekel bennünket, mert némelyek szerint a pilokarpinhoz hasonló hatású izzasztó, köptető és diuretikus alkotórészek vannak benne. Német1 A hársfavirágnak ezt a szárnyas murváját már a régi görögök is ptilon-^ nak (szárnynak) nevezték, s valószínű, hogy a latin tilia név is eb o sz.ir mázott.
