Darvas Ferenc dr. - Magyary-Kossa Gyula dr.: Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk (Budapest)

I. Rész. A hazai gyógynövények hatása és orvosi használata - 7. Az élősdiekre ható orvosi növények

110

ország némely vidékén a váltóláz (harmadnapos hideglelés) ellenszeréül is használja a nép, részint porban, részint forrázatban. Nem lehetetlen, hogy valami mérges hatóanyag (Guichard és Dragendorff szerint egy alkaloida) is van benne, mert egy angol szerző (Bancroft) azt írja róla, hogy Ausztráliában igen sok legelő állat elpusztult a szerbtövis evése után, nagyfokú gyöngeségben, de görcsök nélkül. E növény közeli rokona, a disznóbojtorján vagy disznómogyoró (Xanthium strumarium), régebben skrofulás, golyvás és rákos betegek kezelésében volt használatos. Állítólag egy xanthostrumarin nevű (a datiscinhez hasonló) mérges glikozida foglaltatik benne ; ennek a hatása azonban még nincs kellően tanulmányozva. Annyi bizonyos, hogy ez a növény is elhullásokat okozhat a legelő állatok közt ; én magam is tudok magyarországi eseteket, mikor lovak és sertések mérgezésre valló jelenségek közt pusztultak el a disznóbojtorján evése után. Chesnut amerikai állatorvos szerint a Xanthiumfajok fiatal példányai is mérgezők a sertésekre, ellenben Bitting nem volt képes mérgező alkatrészeket izolálni a fiatal növényekből s az állatok elhullását inkább mechanikus hatásból magyarázza. Ebben sok a valószínűség, mert a termések külső burka s a rajtuk levő horgasvégű tüskék teljesen emészthetlenek ; e tüskék azután a gyomorban és a belekben összekapaszkodnak, a termések hatalmas gomolyokba verődnek és egészen elzárják az emésztő csatorna útjait, egyúttal súlyosan bántalmazva annak nyálkahártyáját, melyen át a béltartalom mérgező anyagai felszívódnak s halálos végű önmérgezést (autointoxikációt) okoznak.

Orvosi növényeink között olyanok is akadnak, melyek az előbbiekkel ellenkező hatásúak, vagyis a verítékelválasztást gátolják, csökkentik. Ilyen a már tárgyalt nadragulya (Atropa belladonna), illetőleg annak főhatóanyaga, az atropin, továbbá a vörösfenyőn (Larix F.uropaca DC.) élősködő taplóhoz hasonló gomba, a Polyporus officinalis Fries, a régiek híres agaricumjai, melynek hatóanyaga, az agaricin, periferikus úton korlátozza a verejtékmirigyek elválasztását, s ezért különösen a tüdővészes betegeket annyira kínzó és kimerítő éjjeli izzadások csökkentésére szokás használni.

VII. Elősdiellenes hatású gyógynövények.

Ember és állat testének belsejében épúgy, mint annak felületén, sokféle állati és növényi parazita élősködik. E helyen csupán az állati élősködőkre leszünk tekintettel, tehát például az élősdiek legveszedelmesebb fajait, a kórokozó baktériumokat mellőzzük. (A baktériumok különben rendes viszonyok között is óriási mennyiségben találhatók a bélben. Strasburger J. szerint a száraz bélsárnak majdnem egyharmada ártalmatlan baktériumok testéből áll és ezeknek egynapi mennyisége, felnőtt embernél, átlag 128 billióra tehető).

A belekben tartózkodó állati élősdiek legnagyobb része az orsóvagy fonalférgek (nematódák) és a lapos- vagy galandférgek (ces-