Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
90 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Bolhairtás. Halálszínlelés. ellenőrizhetetlenek, hogy a valót a mendemondától bajos elválasztani. Sok dolog, mint egész közönséges, közismert jelenség él a köztudatban, pedig ismeretlen eredésű, századokra visszanyúló mese, melyről azonban mégsem tudjuk bebizonyítani, hogy tényleg mese. Bizonyára mendemonda a róka bolhairtásának a módja. Beszélik, hogy kis csomó mohát véve a szájába, hátrafelé, lassan, óvatosan belegázol a patakba. Először csak farka hegyét mártja a vízbe s csak néhány perc múlva merül mélyebbre. A bolhák persze mind a vízen kívül eső testrészekre másznak s amint egyre kisebb és kisebb a vízen kívül álló rész, annál sűrűbben vannak. Végül az egész róka elmerült a vízben, csak orra van kinn s összes bolhái a szájában tartott moha-csomóban nyüzsögnek. Ekkor a róka elbocsátja a mohát, fejét víz alá kapja, néhány lépést a víz ellenében fut s parazitáitól megszabadulva, vígan ugrik a partra. A dolog oly ügyesen van kigondolva, hogy az ember szeretné elhinni. Szavahihető ember azonban tudtommal nem észlelte ezt a dolgot soha. Azt is beszélik, hogy a róka néha dögnek tetteti magát s a köréje gyülekező dögevő madarakat hirtelen megtámadva, zsákmányt szerez. Az bizonyos, hogy a róka — ha biztonságban érzi magát — gyakran kifekszik a napra sütkérezni. Nyílt térségen, erdei tisztáson nem egyszer látták mozdulatlanul heverni. Lehet, hogy ezt a dolgot egészítették ki olyan szép mesévé a régiek. Modern észlelő ezt a csalafintaságot nem észlelte tudtommal soha. Homeyer adatai, melyeket Brehm is említ, nem tekinthetők bizonyítékoknak. Beniaminov a jeges rókáról ír hasonlót. Szerinte a »kíváncsi« tengeri szárnyasok a magát halottnak tettető róka közelebbi megszemlélése céljából gyűlnek köréje.
