Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
ÁLLATTAN. 89 Ezt a mendemondát a régiek Gessner, Olaus Magnus és mások a torkos-borzról (Gulo borealis) beszélték, megjegyezve azt is, hogy a vadászok olyankor szokták meglőni, mikor épen a két fatörzs között van. Kiveszőiéiben van az a mendemonda, hogy a hiéna hímnős vagyis minden egyes állat hím is, nőstény is. így tanította ezt már Aristoteles. Némelyek szerint tetszése szerint változtatni tudja nemét. Persze egy szó sem igaz. A mendemonda onnan ered, hogy a hím és nőstény hiéna külsőleg teljesen egyformák s csak gondosabb megvizsgálással deríthető ki a nem. Még ma is megesik, hogy állatkerti példányokról nem tudni, hím-e vagy nőstény. Farkas. Csodálatosképpen a farkasról nincs valami sok mendemonda forgalomban. Az bizonyos, hogy vesze- delmességét túlozzák. A farkas mindig és mindenütt kitér az ember elől. Megesik, hogy éhségtől gyötörve a falkába verődött farkasok megtámadják az embert, de ez a veszedelem még farkasok lakta vidékeken sem olyan nagy, mint beszélik. Az sem igaz, hogy a farkas olyan ostoba volna, mint aminőnek a meséskönyvek szeretik feltüntetni. Megvan neki a magához való esze s ravaszságban, fortélyosságban nem igen marad el a róka mögött. Róka. A róka az állatmesék intrikusa, ravasz, okos, ügyes, egyszóval szimpatikus bűnös. Vadászok, erdészek kifogyhatatlanok a róka dolgainak elbeszélésében. Az elbeszéléseknek kétségtelenül sokszor van valami pozitív alapjuk, bármily hihetetlennek tűnjenek is fel, csak az a baj, hogy az esetek annyira magukban állók s annyira Himnős.
