Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
Állattan. 87 Hiéna. A hiéna is egyike azon állatoknak, melyeket évszázados mendemondákból hibásan ismerünk. Szinte érthetetlen, hogy durva, teljesen valószínűtlen hibás állítások mily szívósan tartják magukat még az ú. n. felvilágo- sodottság századában is. A múlt években történt, hogy Delarue Chatonado abbé Párisban eltűnt. Szenzációs politikai gyilkosságot sejtettek s híre járt, hogy a megölt abbét valahol a környéken titokban eltemették. A holttest keresése megindult s a »Matin« című napilap szerkesztősége azzal került a mozgalom élére, hogy Afrikából hiénákat hozatott, mondván : »a hiéna különös előszeretettel ássa ki a holttesteket, biztosan megtalálja majd az abbé holttestét is«. Meg is került az abbé — teljes testi épségben — valami belgiumi mulatóhelyen. Ez a példa csak azt mutatja, mily középkorra való gondolkodással hiszik sokan még ma is, — sajnos, nemcsak Párisban, hanem nálunk is — hogy a hiéna legjobb gyönyörűsége a sírokat felásni. Ezt már a legrégibb természetraj zírók is említik s a hit rendíthetetlenül áll ma is. A dologban annyi az igaz, hogy a hiéna legfőbb tápláléka a döghús. A felületesen elhantolt holttestet megszimatolja s ha jobb táplálékhoz nem jut, bizony kiássa. Csakhogy megteszi ezt a farkas, medve, de még az oroszlán is. Beszélik, hogy az ilyen feldúlt sírokat azután lakásul használja. Ennek a mendemondának talán az lehet az alapja, hogy Egyiptomban — honnan a hiénát az ókorban megismerték — bizony lakhattak ezek a bestiák üreges régi sírokban a romok közt. Minden régi író csodadolgokat tud a hiéna hangjáról s még ma is sokan hiszik, hogy a hiéna hangja az emberi hanghoz, beszélgetéshez, köhögéshez hasonló. Már Sírok fölásása Hangja
