Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

át a gyomrába jut, hol először a máját eszi meg és ha jóllakott, kirágja a krokodilus oldalát. így öli meg a krokodilust.

Az sem igaz, hogy a krokodilus tojását olyan nagy mértékben pusztítja ; ellenkezőleg, óvakodik a tojását őrző állat közelébe jutni. Lehet, hogy régebben, mikor a krokodilusok száma rendkívül nagy volt, szívesen megdézsmálta a krokodilus tojását, ha hozzáfért, jelenleg azonban inkább a tyúktojást lopkodja.

Mesélik még azt is, hogy mielőtt kígyóvadászatra indulna, a sárban meghentereg és az így képződő réteg a napon megszáradva, páncélként övedzi testét.

Aelianus már ebben az alakban említi, Plinius szerint többrétegű páncélt csinál és oldalról támad, úgy hogy a kígyó csak páncélját érheti, ő pedig kényelmesen elkapja a kígyó torkát. Gessner ugyanezt mondja.

Ez természetesen mind nem igaz ; mendemonda, mely elégtelen megfigyelés szüleménye. Tapasztalhatták, hogy a kígyó marása nem igen árt neki (mint a sündisznónak) s kerestek valami magyarázatot. Esetleg az első, ki e dolgot elmesélte, valami sáros ichneumont látott a kígyóval küzdeni s egy kis fantáziával elfogadható magyarázatot adott.

Régebbi ábrázolásokból (pl. PHYSiOLOGUSnálj, úgy látszik, hogy volt idő, mikor az ichneumont valami kígyóféle állatnak hitték. Ennek meg is volna a magyarázata. Brehm szerint ugyanis: »A járása fölötte sajátságos. Úgy tetszik, mintha csúsznék a földön s egyetlen tagját sem mozdítaná, mert hosszú, lecsüngő szőre teljesen elfödi lábait.« Mikor egész családjával rándul ki: »mindegyik szorosan a másik sarkában halad ; úgy látszik, mintha az egész sor csak egy nagyon hosszú kígyóhoz hasonló állat volna«. Ugyanaz a jelenség, mely a tengeri kígyó meséjének keletkezésében is szerepel.

86 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.