Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

ÁLLATTAN.

39

Az elmondottak alapján mindenki értheti, hogy a biológiának most tárgyalt fejezetében rengeteg a hibás felfogás és így igen sok a mendemonda.

Részletesen tárgyalja ezt az érdekes kérdést Entz professzor a Természettudományi Közlöny 1904. és 1905. évi köteteinek hasábjain.

Mendemondának kell ma már minősítenünk azt a felfogást is, hogy az állatok színét, mustrázatát, alakját csakis a kiválogatódás szabályozza. Azok a minimális különbségek, melyeket Darwin tana értelmében az elődök és utódok közt, vagy általában egy faj egyénei közt föltételeztünk, a tapasztalás szerint nem játszhatnak szerepet a létért való küzdelemben.

Maga Darwin írja kevéssel halála előtt, hogy : »Nézetem szerint legnagyobb hibám az volt, hogy a környezet, táplálék, éghajlat stb. közvetlen, s a természetes kivá- logatódástól független hatásának nagyon is csekély jelentőséget tulajdonítottam.«

Az állatok alaki tulajdonságainak biológiai tanulmányozása a természettudományok egyik legnehezebb területe, melyen ma is számos elmélet vetélkedve küzd.

Általánosan elfogadott azonban Eimer tétele, mely szerint »a tulajdonságok meghatározott törvények szerint keletkeznek, ezen törvények korlátain belül fejlődnek tovább s az új szerzemény fenntartásában és fokozásában csak akkor kezd szerepet játszani a természetes kiválogatódás, ha fejlődése már annyira haladt, hogy valódi haszonról lehet szó«.

Állatok öncsonkítása és fájdalomérzése.

Ki ne emlékeznék rá, hogy mikor gyermekkorában meg akart fogni egy gyíkocskát s nagy nehezen elkapta a farkát — a fark a kezében maradt, míg a gyíkocska vígan elszaladt. Szinte lelkiismeretfurdalást