Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

38 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

egyik állat megeszi, másik kiköpi, vagy feléje sem nyúl.

Az ú. n. alakmajmolás is nagyon kétes értékű valami. Ha az ártatlan légy fullánkos méhnek köntösét veszi fel, legfeljebb azt éri el, hogy a méh ellenségei őt is megtámadják. Sok példa van arra is, hogy valamely állat egy más állatfajhoz tartozó, teljesen védtelen fajt utánoz s így az alakmajmolásból semmi haszna nem lehet.

A pillangók és rovarok legmegkapóbb levélutánzása is kétes értékű s csakis az emberi szemet csalhatja meg. Különben is érthetetlen, hogy miért kell csak épen bizonyos lepkefajnak ez a védelem s miért él és szaporodik körülötte a ragyogó színű pillangók ezerféle faja minden levélutánzás nélkül.

Száz szónak is egy a vége s nyugodtan kimondhatjuk, hogy az állatok védő és figyelmeztető színeinek, valamit utánzó alakjának megítélésében sokkal nagyobb óvatossággal kell eljárni, mint azt sokan teszik. Nem szabad felednünk, hogy az állatok nem az embertől akarnak védekezni, hisz ez a legtöbbnél egyáltalán nem jön szóba mint számításba veendő ellenség. Az igazi ellenség másképen lát, hall, szagol és másképen keresi a prédát, mint mi tesszük. A legpompásabb védő szín vagy alakutánzás merőben értéktelen a tisztán szaglás után menő vagy nagyon éles látású állattal szemben. A kutya nem tartja társának tükörben látott képmását: mert annak nincs szaga ; a kutyának pedig a kutya kutyaszag nélkül nem kutya. (Darwin.)

Azt se feledjük, hogy az állatot rendesen nem a színe vagy alakja árulja el, hanem a mozgás. S a tapasztalás azt mutatja, hogy igen sok alakutánzó (mimeticus) állat épen akkor, mikor a legnagyobb szükség lenne arra, hogy maskuráját kihasználja, megmozdulásával botorul elárulja magát, mint az oroszlánbőrbe öltözött szamár, Aesopus meséjében. (Entz.)