Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Általános rész
ÁLLATTAN. 33 Állatok védő színe, mimicry. Az élőlények világának pazar változatossága, mely az alakok és színek sokféleségén alapul, már a legrégibb időkben feltűnt a természet jelenségeivel foglalkozóknak. Már az alakok sokféleségét is, mint a természet egyik legbámulatosabb jelenségét, a teremtés fönséges- ségének kiemelésére használták, pedig még sejtelmük sem volt, hogy micsoda bámulatos egyéb dolgok fűz- hetők az állatok alakjainak s színeinek értelmezéséhez. Néhány elejtett mondás ugyan arra vall, hogy egy-egy kiváló ember agyában megvillant az a gondolat, hogy az állatok színezetének talán másféle célja is van, mint a Teremtő sokfélét alkotó képességét hirdetni. Már Plinius említi, hogy a legtöbb kígyónak olyan a színe, mint a földé, melyen tartózkodik. Földi János 1801-ben így ír: »Ellenségeik intselkedései előtt Bátor- ságosok némely Bogarak, megtsaló formájok által, mint a’ száraz galyhoz hasonló Mérőhernyók ; mások az által, hogy a' Növevényekkel, mellyeken élnek eggy színek vagyon, következésképen azoktól kevéssé különbözvén, nem olly könnyen vétetnek észre«. W- Mikor Darwin a létért való küzdelem elméletét felállította, egy csapással óriási fontosságú lett az állatok színének és alakjának tanulmányozása, különösen a abból a szempontból, hogy mennyire célszerű a külső az egyén és faj életének biztosítására. Már Darwin számtalan sok példáját hozza fel annak, hogy az állatok színe és alakja életük biztosítását szolgálja, akár úgy, hogy védelmükre van, akár úgy, hogy mint támadókat segíti őket. Meg is magyarázza a színek és alakok kifejlődését, mikor fölveszi, hogy az utód egy kis mértékben mindig eltér az elődtől, s ha ez az eltérés előnyére van, megél, ha kárára van, elpusztul. Ez a kiválogatódás a kedvező tulajdonságok fejlő3 Dalmady: Mendemondák a természettudomány körétül.