Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Általános rész

rovarok közt sok van, mely néhány évig fejlődik, hogy mint érett egyén talán csak néhány napig éljen.

Az sem igaz, hogy a szervezet egyszerűbb vagy bonyolultabb volta volna irányadó. Igen egyszerű szervezetek, amoebák, baktériumok voltaképen sohasem halnak meg, csigák, férgek igen sokáig élhetnek, viszont vannak rövid életű, magas szervezettségű élőlények.

Sokan még ma is összefüggést vélnek látni a szervezet folyamatainak s általában az állatok életének élénksége és az élet tartama között. Eszerint az élénk életű, sokat mozgó, melegvérű állatok rövidebb életűek volnának mint a hidegvérű, nem mozgékonyak. Olyanformán képzelték, hogy élénk élet mellett a szervezet hamarabb elkopik.

Fölületes szemlélődés ennek a felfogásnak is igazat adhat. A lassú, nem mozgékony hüllők, csúszómászók tovább élnek mint az emlősök legnagyobb része, de viszont az igen mozgékony, meleg hőmérsékletű madarak legtöbbször igen hosszú élete nyílt ellentmondásban van a felvetett elmélettel.

Az életkort pontosan megszabó tényezőket nem ismerjük. Mint általános biológiai tételt azonban elfogadhatjuk Weismann nézetét, aki szerint az életkor a szaporodás és veszélyezettség arányának függvénye. Amely állat igen szapora, és emellett sem őt, sem ivadékát nem fenyegeti sok veszedelem, az rövid ideig él, míg a nem szapora és sok veszély közt élő sokáig fog élni. így a sas, melynek évenkint csak 2 tojása van, s mely a sok veszély között legföljebb minden 50 évben tud utódokat nevelni, sokáig él, a szaporább s könnyebben élő kisebb madaraknak tízszerte rövidebb élet is elég a faj fönnmaradásának biztosítására.

Ez a tétel kellő megszorításokkal a növényvilágra is érvényes.

28 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.