Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

Hályog kifejezés alatt határozottan hártyát gondol, s beszél »fekete hályogról«, ha a vak szem pupillája fekete, »szürke« vagy »zöld« hályogról, ha a pupillán át ilyesféle színű képződmény látszik.

Tudományosan a hályog kifejezés alatt kizárólag a szemlencse zavarodással s átlátszatlanná válással járó baját értjük. Hártyaképződésről szó sincs; ilyen egyáltalán alig fordul elő. Maga a szemlencse a beteg, s a szem fényérző részei teljesen épek. Az a szürke valami, amit a pupillán át látunk, maga az átlátszatlan, szürkés színűvé vált szemlencse. Ha az ilyen szemlencsét eltávolítjuk, a fénysugarak zavartalanul jutnak a szem fény érző részére, a retinára, de persze a látás csak akkor lesz jó, ha a hiányzó szemlencsét jól megválasztott pápaszem üveg lencséjével pótoljuk.

Már Mariotte és Boerhave is helyesen sejtették a dolgot, Remy Lasnier már a XVII. század közepén a szemlencse megbetegedésének tartja a hályogot, de a tudományos világ csak Pierre Brissau vizsgálatai nyomán ismerte el a valóságot, 1706-ban.

Csak a sebészek tudnák igazán megmondani, menynyire elterjedt az a mendemonda, hogy minél mélyebbre hatol valamely seb, minél mélyebbre hatol valamely sérülés, annál nagyobb az okozott fájdalom. Az emberek gyakran eldicsekednek, hogy mily fájdalmat állottak ki, mikor az orvos »a húsig« vagy éppen »a csontig« vágott.

Igaz, hogy sok belső szervnek is van fájdalomérzése, de az egyáltalán nem áll, hogy minél mélyebb a seb, annál jobban fáj. Az operációknál a legfájdalmasabb a bőrmetszés szokott lenni. Igen fáj a csonthártya sérülése ; a hashártya és mellhártya belső lemeze, s az agy búr kok szintén fájdalomérzők. Egy kissé fáj az izom, az inak s nehány más szerv sérülése is, de már ezek kevésbbé fájdalomérzők mint pl. a bőr. A legtöbb belső

ORVOSTAN. 261

Fájdalomérzés.