Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

különböztetni a többi emlős állatok vérétől — ha esetleg ezen megkülönböztetés is befolyással bírhat a vizsgálat menetére, eziránt is tehető kérdés a szakértőkhöz.

Ellenben azon kérdéssel, hogy bűnjelen beszáradt vérfolt ember vér tői ered-e ? a bíróság ne forduljon a szakértőkhöz, mert ezen kérdést határozottsággal megoldani a szakértők nem képesek . . . stb.«

Ezóta azonban nagyot fordult a világ. Bordet, Uhlenhuth, Ehrlich és mások nagyhorderejű fölfedezései lehetségessé tették, hogy a vér faját a legnagyobb pontossággal meghatározzuk. A nevezett természet- búvárok ugyanis rájöttek arra a nagy fontosságú tényre, hogy ha »A« fajú állat (pl. kutya) ereibe egy »B« fajú állat (pl. házinyul) vérét ismételten beoltom, úgy egy idő múlva az oltott állat vérsavója különös tulajdonságokat nyer. így, ha vérét veszem, s ebből a vérsavót elválasztom, ez összehozva egy »B« állatfajú vérrel, annak sejtjeit egymással összeragasztja, majd föloldja, s ezenkívül a vérben csapadékot idéz elő. Példánkban tehát a nyúl vérrel kezelt kutya vérsavója a házinyul- vérre könnyen észlelhető hatással lesz. Még pedig — és ez a fontos — kizárólag csakis a nyulvérre fog hatni, semmiféle más állatéra nem. Ha a kutyába embervért oltottam ismételten, oly vérsavót nyerek, mellyel az embervért biztosan fölismerem.

Az első, ki e biológiai reakciót törvényszéki orvosi használatra ajánlotta, magyar ember: Dr. Detre László. Ez idő óta (1900) már sok fontos esetben vette a törvényszék igénybe a leírt vérvizsgálatot, melyet újabban már annyira tökéletesítettek, hogy csaknem rámutat magára az egyénre, kitől a vérfolt származik.

Ma már az egész rendelet elévült, s legfölebb arra szolgál, hogy egy mendemondának hosszabb életet biztosítson.

Pótlólag megjegyezhetjük, hogy ha vér helyett

254 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.