Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Orvostan
ORVOSTAN. 241 mek dolgában még mindig hallatszanak hangok, hogy ezekhez az agy velőnek semmi köze, az agy csak gondolkozik, de nem érez. Az érzelmek székhelye a szervezet más részeiben keresendő. (Bichat.) Az agy bonctanának ismerete egyre tökéletesebb lesz, s így az elméletek is sokfélék. Leginkább a középvonalban levő részeket teszik meg a lélek székhelyének, így lesz a szervezet legfontosabb része a glandula pinealis (Descartes), a corpus callosum (Bonnet, La Peyronie, Lallemand), a septum pellucidum (Duby), a Varol-hid (Haller), a nyúlt-velő (Boerhaave), a tubera quadrigemina (Platner) stb. stb. A XIX. század elején utalnak arra Gall és Spurz- heim, hogy az agy eddigi vizsgálatánál a tudósok nem vették kellően figyelembe az agykérget, s vizsgálataikkal kimutatják, hogy az agykéregnek az összes lelki működéseknél döntő szerepe van. Igaz, hogy következtetéseikben túlságba mentek, de ez érdemeiket nem kisebbíti. Döntő lépés történt ismét, mikor Broca 1861-ben fölfedezi, hogy a baloldali agykéregnek van egy pontja, melynek sérülése a beszélőképesség elvesztésével jár. F risch és Hitzig 1870-ben fölfedezik, hogy az agykéreg villamossággal izgatható, s ezzel a kísérletek új sorát nyitva meg, megállapították, hogy a különböző lelki tulajdonságokat képező agyműködéseknek más és más agykéregrészlet felel meg. Kiderült, hogy a tagok akaratlagos mozgatásának, a tudatos hallásnak, tudatos látásnak határozott centrumai vannak. Ez idő óta igen sok tudós foglalkozott a kérdéssel, és a bonctani, élettani, kórtani és lélektani kutatások sok százezer adata minden kétséget kizáróan igazolta, hogy az öntudat, minden tudatos érzés, érzelem, gondolat és akarat az agykéreg működésével jön létre. Teljes bizonyossággal tudjuk, hogy a beszédnek, írásnak, olvasásnak, zenélésnek, akaratlagos mozgásnak, 16 Dalmady : Mendemondák a természettudomány köréből.
