Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

242 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

tudatos látásnak, hallásnak, szaglásnak, tapintásnak és ízlésnek határozott agykéregrészlet felel meg.

Ez agykéregrészletek sérülése jellegzetes zavart idéz elő a lelki működésekben. Kísérletileg megtehetjük, hogy például valamely intelligens kutya minden látás útján szerzett fogalmát elveszítse. Az ilyen kutya lát, mert például a feléje csapó kéz elől félreugrik, tehát reflexmozgásokat végez, de tudatosan nem lát, mert szemeivel semmit meg nem ismer, az intéseket nem érti, stb. Bizonyos agysérüléseknél vagy megbetegedéseknél embernél is sokszor észleltek ily lelki vakságot. De épp így előfordul hallás útján szerzett fogalmak elvesztése és lelki süketség. Bizonyos agybetegségek vagy sérülések nyomán gyakran oly emlékezetzavarok jönnek létre, melyek az emlékképek csodálatosan részletekbe menő lokalizált voltára vallanak, például elfelejtése egy nyelvnek, elfelejtése az összes főneveknek, elvesztése a számolási képességnek és így tovább.

Még a legújabb időkben is sok kutatás történt, hogy magának az intelligenciának szervét megtalálják. Egyre inkább tért hódít az a nézet, hogy ilyen külön agyrészlet nincs, és nem is lehet.

Az egyes részletek tárgyalása kiterjedt lélektani, bonctani és élettani bevezetést kívánna, úgy hogy arról itt le kell mondanunk, de nem hagyhatjuk el az érzelmek székhelyének tárgyalását.

Már a lélek székhelyére vonatkozó kutatások történetét tárgyalva is láttuk, hogy míg az értelmet, tudást, akaratot mindenkor könnyen és elfogadható indokolással az agyvelő működése eredményének tartották, addig az érzelmek székhelyéül sehogy sem akarták az agyvelőt elismerni. Ha az idők homályába vesző adatokról nem szólunk is, mindig marad elég bizonyítékunk arra, hogy az érzelem bizony nem pusztán csak az agyvelőnek a működése.