Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

ORVOSTAN.

239

Ha a kutatás másik útján indulunk, s azt igyekszünk megállapítani, hogy mely szervünk változását kiséri érzelmeink változása, sokkal nehezebben, de biztosabb eredményekre jutunk. Ez az út azonban nem a mindennapi, közvetlen megfigyelések útja. Itt kísérlet kell, és a betegágynál szerzett tapasztalatok gondos gyűjtése. Meg kell figyelnünk, hogy mely szerv sérüléseit s betegségeit kisérik lelki életünk s érzelmeink zavarai, s állatkísérletekben mesterségesen hozva létre bizonyos sérüléseket, keresnünk kell, hogy mely szerv sérülése mikor és hogyan idéz elő változást a lelki működésekben.

Csaknem harmadfél ezredéve, hogy krotoni Alkméon megkezdte tudományos boncolásait és viviszekciós élettani kísérleteit. Fölfedezi az idegeket s ismeri az agyvelőhöz való viszonyukat, vagyis oly fölfedezést tett, melyet kísérlet és tudományos vizsgálódás nélkül, pusztán a mindennapi, érezhető és látható dolgok alapján soha el nem értünk volna. Idegeink létezését s azok működését nem érezzük soha. Aki nem tanulta, az, hacsak nem végez tudományos kutatást, soha föl nem fedezi, hogy látóidege van, vagy hogy akaratlagos mozgásaiban az izmokon kívül is működik valami. Innen van, hogy az idegrendszer és az érzelmek közötti szoros kapcsolat, ha köztudomású is, csak elfogadott, elhitt dolog, de a szakemberek körét kivéve nem alapul szilárd meggyőződésen, s nem versenyezhet a mindennapi észlelés által mindenkinek saját tapasztalásaival bizonyítható másik elmélettel, mely szerint a lélek s különösen az érzelmek székhelye a szív.

Alkméon már határozottan kimondja, hogy az agy- velő az akaratlagos mozgások megindítója, az érzések felfogója, a lélek székhelye. Ez uralkodik az egész szervezeten (εν τφ έγκεφάλψ είναι χό ηγεμονικόν). Alkméon kutatásai, — bár gyakran eltorzítva és megcsonkítva — nagy befolyást gyakoroltak Galenus, ephe-