Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

236 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

Az érzelmek székhelye.

esnek, hogy a vér ereinkben nem egyenletes áramban, nem folytonosan kering, hanem lökésszerűen halad.

A vér keringése szakadatlan; az ütőereken észlelhető lökésszerű jelenségeket csak a nyomás változása idézi elő. Mikor a szív összehúzódik s bizonyos vérmennyiséget az erekbe nyom, a vér nyomása a fizika törvényei szerint az egész ütőérrendszerben nő. Ilyen nagyobb nyomás alatt persze az áramlás is gyorsabb valamivel, de azért a különbség nem valami nagy. A dolgok fizikájának magyarázata túlságosan messze vezetne, s így nem tárgyalhatjuk, de elég arra utalnunk, hogy ereink rugalmas csövek s állandó rugalmas nyomásuk épp úgy állandóvá és egyenletessé teszi vérünk keringését, mint a tűzifecskendő réztartályában összenyomódó levegő rugalmassága függetlenné teszi a vízsugár mozgását a dugattyúk egyes lökéseitől.

Az érzelem székhelye a szív. Szívünkkel érzünk, szívből szeretünk, szívből gyűlölünk, a száműzöttnek, ki átlépi hazája határát »szíve vérzik, szíve fáj«. Szívtelennek, kőszívűnek mondjuk a hideg, számító embert, s jószívűnek, kinek »szíve megesik« a nyomor láttára.

Minden szavunk, minden kifejezésünk arra vall, hogy a köztudat a szívet tekinti az érzelmek székhelyének. Ha tudományosság hírében álló ember beszélget érzelmekről, mindenki — csupa udvariasságból — az agy velőt mondja az érzelmek, a lélek székhelyének, de nem meggyőződésből, hanem mert tudják, hogy a kathedrai tudomány az agyvelőt tette tudásunk, érzésünk, lelkünk székhelyévé. Ezt a művelt közönség tudja, de éppen az öntudatosan gondolkodó része nem hiszi. A nép még tudomást sem vett róla, s az érzelmek és lélek székhelyének a szívet tekinti.

A mai tudás szerint nem a szív az érzelmek székhelye. Minden ellenkező állítás mendemonda.