Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Orvostan
ORVOSTAN. 235 Abban is hibás sokak fölfogása, hogy a szívet túlságosan baloldalt fekvőnek képzelik. Színészek, ha a darab utasításai szerint szívükhöz kell kezüket szorítani, néha valósággal a bal hónuk alá nyúlnak. Igaz, hogy a szív nagyobb része bal oldalon van, s a szív csúcsának lökése is baloldalt érezhető, de meghaladja bizony a szív jobbfelé is a középvonalat, s nem fekszik egészen a baloldalon. Téves állítás az is, hogy a szív nem pihen. Az bizonyos, hogy olyan pihenést, mint többi szerveinknél, nem találunk, de ennek csak a szív különleges működése és ennek fontossága az oka. Emésztőszerveink, izmaink, idegrendszerünk időközönként úgy szólván teljesen felfüggesztik működésüket s »pihennek«, a szívnek ellenben folyton kell dolgoznia, mert ha i—2 percre megáll, menten ott terem az irgalmat nem ismerő halál. A felületes vizsgálat tényleg azt mutatja, hogy az ember szíve keletkezésétől kezdve haláláig szakadatlanul, tehát pihenés nélkül, folyton működik. Ha az ember meggondolja, hogy, a legkisebb értékeket véve is, a szív naponként legalább 30.000 méterkilogramm munkát végez, vagyis annyit, amennyivel 30.000 kilogrammot 1 méter magasra lehetne emelni, szinte hihetetlennek látszik a dolog. Kissé közelebbről s kellő tudományos fölszereléssel vizsgálva meg az egyes szívlökéseket, megállapíthatjuk, hogy a szív rithmusos működésében van egy időszak, midőn az egész szívizom elernyedt állapotban van, tehát nem működik. Ez a szünet körülbelül 03—o-4 másodpercig tart. 75 szívlökést számítva egy percre, 24 óra alatt a szünet csaknem 9 óra. A szív tehát igenis pihen, csakhogy apró részletekben. Akik tudják, hogy az átmetszett ütérből rithmusos időközökben fecskendez a vér, gyakran abba a tévedésbe A szív fekvése. A szív pihenés . A vér keringése.
