Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

234 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

A szív alakja.

A szív hőmérséklete.

A szív sérülése.

Igen sokan hajlandók még ma is azt hinni, hogy a szív 9 alakú. így ábrázolják szentképeken, dísztárgyakon századok óta a szívet, s ilyen már az egyiptomiaknál is a képe. Valószínűleg az egész minta tőlük ered, s tán a krokodilus szívét mutatja, melynek két pitvara s egy gyomra valóban ilyenféle alakot ád. Már a legrégibb kártyákon ilyennek rajzolják a szívet. Még bonctannal foglalkozók is sokszor ilyennek rajzolták, így egy ismeretlen korú, de igen régi drezdai kézirat anatómiai dolgokkal ékesített iniciáléi közt is ilyennek van rajzolva a szív (Choulant). Mondini (f 1326) és Magnus Hundt (1449—1539) munkáiban is megtaláljuk a hibát, míg Laurentius Friese^ 1518-ban jó rajzot ád.

Az ember szíve sokkal szabálytalanabb alakú. A különös formájú pitvarok és fülcsék, s a nagy erek elég szövevényes vonalai egészen más alakot mutatnak, mint a szokásos rajz.

A legmelegebb testrésznek is a szívet szokás tekinteni. Sokan mintegy a szervezet központjának, az élet fészkének tartják, meg az érzelmek »melegségére« is gondolnak, s így könnyen fejlődhetett ki ez a mendemonda.

Igaz, hogy a szív is a legmelegebb testrészek közé tartozik ; hőmérséklete 41 o° körül van, de Hirsch és Müller vizsgálatai szerint a máj mégis melegebb körülbelül fél fokkal. Ennek oka a máj védettebb fekvése és az, hogy működés közben sok meleget termel.

Röviden megemlíthetjük, hogy a szívet nem szabad oly érinthetetlen, túlérzékeny szervnek gondolnunk, mint azt sokan teszik. Azt hiszik, hogy a szív legkisebb sérülése vagy tisztán érintése is föltétlenül halálos. Az bizonyos, hogy a szív sérülése a legveszedelmesebb dolgok egyike, de hogy a mendemondának nincs igaza, azt bizonyítja a sebészet egy újabb vívmánya, mely képessé tesz a szív sebének varrására s így menthetetlennek hitt emberek megmentésére.