Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

A mendemondákról általánosságban

A MENDEMONDÁKRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN.

7

meséje — hogy úgy mondjuk — gazdát cserél. Amit a régiek a párducról, tigrisről hittek, azt ma a rókáról beszéljük. A forró égöv állatai nekünk idegenek, a róluk szóló beszéd nem tetszik annyira, nem oly közvetlen, mint ha közismert, itthoni állatról mondjuk el.

Ugyanaz a lélektani alap, mint mikor a jóízű történet elmondásánál magunkat, vagy egy-egy közismert egyéniséget teszünk meg főszereplőnek. Igen érdekes az átültetés az elefánt lábainak merevségéről szóló mendemondánál. Eredetileg az elefántról, majd jávorszarvasról szólt (Julius Caesar, Plinius), később nem tudják, hogy melyikről szól voltaképen (Gesner), s mikor a jávorszarvast, úgy látszik, csaknem egészen elfelejtik, tisztán az elefántról írják (XVIII. század eleje), s így él a mendemonda ma is. Az oroszlánról a medvére, a torkosborzról a hiénára, a kígyóról a gyíkra, békára, a »sárkányról« a békára mentek át mendemondák.

Mintha csak összebeszéltek volna az emberek, hogy veszhet minden, megcáfolhat a tudomány mindent, csak az érdekes históriának nem szabad elveszni, úgy mentegették meg mindig, valahányszor a megcáfolás, vagy elfeledés veszélyében forgott.

Ha a mendemondák keletkezésének körülményeit és A mende- okait kutatjuk, sok érdekes dologra bukkanunk. mmidák

Sok mendemonda elégtelen pontosságú megfigye- j.ezése lésekben leli magyarázatát. így, hogy a medve egész télen alszik, a denevér megdézsmálja a szalonnát stb.

Sok esetben egy valóságnak vett hibás hipotézis a mendemonda alapja. Egy-egy magyarázatra szoruló jelenség megértésére a nép vagy a régmúlt idők tudósai merész elméleteket állítottak föl, s ez az elmélet valóságnak, ténynek tekintve, él ma is. így, hogy a szivárvány vizet, békát, rovarokat fölszí a felhőkbe, hogy a szoptató nő lelki tulajdonságai átmennek a táplált gyermekbe stb. .