Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
A mendemondákról általánosságban
8 A MENDEMONDÁKRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN. Igen sok az olyan mendemonda, melynek jellemvonása bizonyos naiv világnézet, emberi tulajdonságok, érzések átültetése az állatvilágba, vagy az élettelen természetbe. így az állatok szimpátiáinak és antipátiái- nak jobb ügyhöz méltó buzgalommal való keresése, vagy hogy az állat is, éppúgy, mint az ember, köszörüli fegyvereit, vagy hogy az üldözött, megsebzett állat készakarva, irigységből elrontja azt a részét, melyet az ember értékesnek tart, és így tovább. A védő és támadó szülékről szóló felfogásunk túlzásai és hibái hasonló beszámítás alá esnek. Állandóan megvan az a hibánk, hogy a természet körülöttünk lezajló jelenségeit még nagyon is szubjektív szemmel nézzük, úgy hogy például valamely állat viselkedésének értelmezésénél oly indokokat föltételezünk, minők az embert szokták hasonló viselkedésre bírni. Erre bizonyos mértékig van jogunk, hiszen mi is épúgy egyszerű polgárai vagyunk a nagy természetnek, mint az utolsó féreg, de sohasem szabad felednünk, hogy minden élőlényt más és más látóhatár vesz körül, hogy más a nagyság, mások az érzékszervek, az érzések s így az egész világnézet. Ezek figyelmen kívül hagyása könnyen vezet mendemonda keletkezésére. Több mendemonda egyszerűen túlzás következménye. Bizonyos előítélet rabjává téve, az ember igen hajlandó kritikátlanul gondolkozni, s az előítéletnek megfelelő dolgokban túlozni. Az oroszlánt fejedelminek, s így fenséges érzelmekkel bírónak képzelték és képzelik, a róka ravaszságát, a békák, szalamandrák mér- gességét, bizonyos állatok nagyságát, a baktériumok veszedelmességét lehetetlenül túlozta az ember. Vannak mendemondák, melyek keletkezése egyenesen meglepő, valósággal a legendák és mithoszok keletkezésére emlékeztető. Elég a furulyás patkány- irtóról szóló mendemondára utalnom,
