Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Csúszómászók, kétéltűek
ÁLLATTAN. I35 támadt, képzeletszülte sárkánynak. Az indus, kínai, japán, perzsa, görög, római, asszír, ős-germán, héber és a többi mithológiák, még a négerek és indusok hitregéi is kisebb-nagyobb szerepet juttatnak a kígyónak. Vannak helyek, hol még ma is szentekként tisztelik s imádják a kígyókat. Mérges hatásuk s a vallástanokban elfoglalt helyük révén mindenkor nagy szerepet játszottak az orvostudományban. Asklepiast, Hygeiát kígyóval ábrázolják ; Mózes egy bronzkígyót állított a pestisjárvány ellen s még ma is sok gyógyszertár választja a kígyót cégérül. A kígyóktól való félelem trópusi vidékeken a természet ölében élő népeknél érthető és indokolt, de hogy a civilizált Európában, hol minden millió ember közül egy kerülhet össze valami mérges kígyóval, miből származik ez az általános előítélet, undor és félelem, azt nem egészen könnyű kideríteni. Vannak, akik ösztönt látnak a dologban. Az ösztön, mint »a faj emlékezete«, tényleg sokszor megvédi az egyént oly dologtól, melynek veszélyességét az egyén maga még nem tapasztalhatta ki. Kétlem, hogy itt is hasonló dolog szerepelne. Sokkal valószínűbb, hogy az undor és félelem tisztán belénk nevelt, belénk szug- gerált dolog. A dajkameséktől kezdve az iskolai olvasókönyveken át egészen a modern szépirodalmi alkotásokig, valamennyi undoknak s visszataszítónak mondja a kígyót. A biblia következetesen mint a sátán szimbólumát vagy egyik alakját említi a kígyót. Maga az a körülmény, hogy a sátán kígyó alakjában csábította bűnre az első emberpárt, a régi vallásos időkben oly ellenszenvet támaszthatott az akkoriban ilyesmire nagyon hajló lelkekben, hogy ezáltal a józan természettudományi megfigyelést és ítélkezést egyszerűen lehetetlenné tette. Ennek a kornak szellemét sok esetben még ma is útunkban találjuk. Mindezeket egybevetve, mondhatjuk,
