Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

A mendemondákról általánosságban

A MENDEMONDÁKRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN.

5

ténelmi mendemondákon át az átmenet, époly szakadatlan láncolat van a legképtelenebb babonák és a legbizonyosabb természettudományi adatok között. Nem csodálkozhatunk, ha a mendemonda itt-ott határos a babonával.

Hogy a kettőnek gyakran vannak közös forrásai, A mendemár az is mutatja, hogy épen azokról a dolgokról szól mondák

a legtöbb mendemonda, melyek a babonának is kedvelt fovrasai • ^ és tevifictárgyai. így a villám, az égiháború, a kígyó, denevér, szetüf{

gomba, stb. Általában mondhatjuk, hogy oly dolgok, amelyekkel az embernek sokat kellett foglalkoznia, amelyek bármi úton lekötötték figyelmét és hatottak képzelő tehetségére is, és amelyek ismerete körében mégis nehéz biztos tudományos adatokhoz jutni, úgy a mendemondáknak, mint a babonának egyaránt kedvenc talaját képezik.

A mendemondának és babonának közös veszedelmes tulajdonságaik, hogy látszólagos bizonyítékokat könnyen találnak, s hogy bizonyos fölmerülő kérdésekre önként értetődő feleletet adnak. »Miért nem sikerülnek lövéseim ? — Mert egy vénasszonnyal találkoztam«, mondja babonával a vadászember. »Miért van hideg hajnalban ? — Mert a harmat hull«, mondja mendemonda hívője.

A mendemondáknak ez a tudásvágykielégítő képessége igen veszedelmes dolog, mert ez akadályozza meg első sorban a valódi, józan tudás térhódítását. A tudás akkor terjed legkönnyebben, ha hiányt pótol, ha önként felmerülő kérdésre adja meg a választ; de ha a válasz már megvan, ha a mendemonda kielégítő, bár merőben hibás magyarázattal szolgál, vége a szükségletnek,

— luxus-fogyasztásra pedig, főleg tudomány dolgában, nincs a közönségben hajlandóság.

Nagy baj az is, hogy a mendemonda a legtöbb esetben igen érdekes; érdekesebb, közvetlenebb, mele-