Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Madarak

I2Ő MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL.

Szelídsége.

Hogy a baglyok a galambokat oly veszedelmesen irtanák, vagy hogy mint tojásrablók oly igen kártékonyak volnának, újabb vizsgálatok alapján nagyon valószínűtlen.

Galamb.

A galamb évezredek óta a szelídség, ártatlanság, jámborság, tisztesség és hűséges szeretet jelképe. Már Noé bárkájába a galamb hozta az olajágat s a görögök és rómaiak is mindenkor a fent jelzett értelemben használták képzőművészeti alkotásaikban és hasonlataikban. Az állattan tudományos művelői szinte vetélkedtek abban, hogy minél elfogultabban csak jó tulajdonságokat észleljenek a galambnál s ezt dagályos, érzelgős erkölcsi útmutatásokra felhasználják.

Az ilyen felfogást még igazolni látszott az a körülmény is, hogy a galambnak tényleg nincs epehólyagja. Az orvostudományban, mint tudjuk, több mint egy évezreden át a hippokrateszi felfogás uralkodott, melynek egyik alapvető tanítása szerint a haragnak s minden heves indulatnak az epe a székhelye. Az epe mennyiségétől függ, hogy ki milyen indulatos, kolerikus. A galambnak nincs epehólyagja, következésképen nem lehet semmiféle rossz indulata. Ez a dolog volt nézetem szerint a galamb természete hibás megítélésének egyik legfőbb forrása.

Akinek módjában áll galambokat megfigyelni, az hamarosan tisztában lehet vele, hogy valakit a galambhoz hasonlítani nem valami megtisztelő dolog. Bizony tud a galamb is haragos, sőt goromba is lenni. Féltékenységében vagy kenyéririgységből hamar felfortyan és verekszik. Példaszerű hitvesi hűségéhez igen sok szó fér ; hamarabb vehetnének ők példát az emberről, mint mi őróluk. Nagyon sok madárfajnál sokkal kifejezettebb, valóban a sírig tartó hűséget figyelhetünk meg, miről a galambnál egyáltalán nem beszélhetünk. A gyermekek