Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
114 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Páncélja, Piszokban fejlődik jól. Hangja. Mendemonda, hogy az elefánt fogságban sohasem párosodik, hogy üldöztetve agyarait szándékosan kitöri és hogy agyarait sziklákon köszörülni szoktál. Orrszarvú. A rinoceroszról az a hír járja, hogy vastag, erős páncélját még a puskagolyó sem üti át. Ezzel szemben igen sok vadász és természetvizsgáló írja, hogy bár a páncél igen kemény, mégis nemcsak a puskagolyó járja, de az erővel döfött lándzsa, kés, sőt még a nagy erővel kilőtt nyílvessző is átdöfi. Az orrán levő jellegzetes képződmény nem csont, nem is tülök, hanem hosszanti párhuzamos rostokból álló tömör képződmény, melyet a bőr szaruhártyája hoz létre. Disznó. A »disznóól« kifejezés még ma is a piszok, szenny és rondaságoktól bűzlő helyiségek drasztikus neve, mert bizony sokan még ma is azt tartják, hogy az a jó disznóól, amelyik piszkos. Régi, megrögzött mendemonda, hogy a disznó annál jobban fejlődik, minél piszkosabb s minél piszkosabb helyiségben él. A modern sertéstenyésztésben hiába keressük a messziről bűzlő ólakat, hidasokat, mert ki van mutatva, hogy tágas, szellős, tiszta helyen, tiszta pocsolyában turkálva, szebb, egészségesebb példányokat nevelhetünk, mint a régi módi szerint. Víziló. A víziló nevéről azt tartják, hogy azért kapta, mert ép úgy nyerít, mint a ló. Ezt már Plinius említi, de azt a téves dolgot is hozzáteszi, hogy sörénye van. Heuglin a víziló hangját a bivalyéhoz tartja leginkább hasonlónak.
