Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
ÁLLATTAN. ÁLLATTAN. 115 Paszlavszky szerint a név onnan ered, hogy a víziló feje, amint lassan kiemelődik a vízből s kezdetben csak a fülek, orr, szemek tája és a fejtető van kinn, határozottan a lófejet juttatja eszünkbe. Ütleírásokban olvashatjuk, hogy a víziló akár negyedóra hosszat is ellehet a víz alatt. Brehm és Méhely szerint ez téves, mert ritkán maradnak 3—4 percnél tovább a víz alatt s azok az utazók, akik azt állítják, hogy 10—15 percig is kibírja lélekzetvétel nélkül, határozottan tévednek. Tévedésük onnan eredhet, hogy a nyugtalanított állat nagyon óvatosan bukik fel a vízből, csak az orrlyukait dugja ki s nagyon csendesen, észrevétlenül vesz lélekzetet vagy pedig a mélyben tovább áll s más helyen jő fel, míg helyette talán más társa dugja ki az orrát. Teve. Ki ne hallotta volna a tevéről azt a híres mendemondát, hogy 15—20 napig kibírja víz nélkül, mert gyomra egy részében állandóan van bizonyos tartalékvíz, mely frissen marad, úgy hogy maguk a szomjazó utazók is akárhányszor levágják e legszükségesebb állatukat, csak hogy vízre tegyenek szert. Hja ! a »kalandos útleírások« gyakran nagyon is meghamisítják a természetet. Ez a mendemonda t. i. nem régi eredetű. Plinius egész helyesen mondja, hogy a teve körülbelül négy napig bírja a szomjúságot. Gessner ugyanezt mondja. Bochartus és sok más középkori szerző szerint a teve 10—12 napig lehet el ital nélkül. Megdönti a mendemondát már az a tény is, hogy — mint több utazó írja — a bennszülöttek az egész dologról mitsem tudnak, főleg nem arról, hogy a teve gyomrában levő vizet meg is lehetne inni. Brehm hozzáteszi még a következőket: »Meggyőződhettem róla, hogy az előző napon megitatott s azután 8* Gyomrában viz.
