Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
ÁLLATTAN. minden állatkertben vagy cirkuszban bárki maga is megállapíthatja. A szabad természetben is gyakran fekve alszanak. (Xantus). A mendemonda igen régi. így írják le már Strabo, Diodorus, Seneca, Aelianus, Ambrosius, az arab Damir és mások. Epiphanius és Physiologus szerint az elefánt vízben szül, mert ha szárazföldön szülne, a kis elefánt sohasem tudna felkelni. Plinius az elefántról — pedig sokat ír róla — ezt nem említi, de egy későbbi fejezetben valami Achlis nevű állatról tesz említést, melynek nincs térdízülete, minélfogva csak fához támaszkodva tud aludni s ha ezt elfürészelik, az állat foglyul esik. Plinius itt valószínűleg Julius Caesar után indul, ki már az egész mendemondát leírja az alcesről, vagyis a jávorszarvasról. Solinus úgy az elefántról, mint az alcesról tudja s épp így Gessner is az elenszarvasról is elmondja mindezt, de a végén hozzáteszi, hogy : »di sach ist zu unsern zeyten anders erfaren, also, dass viele von Hellfanten dises, dann von dem Eilend zu versten«. Az elefántról csakugyan újra elmondja, de nem említi, hogy nem tudna lefeküdni, hanem csak hogy nem szeret, mert nagyon bajos felkelnie. Olaus Magnus elég jól írja le az alcest; a lábak merevségét nem említi. Miskolczi, aki szerint: »le-fekve soha nem alhatik, mert ha egyszer le-dül, soha onnét többé fel-nem kelhet«. Az Alcesről vagy Beléndről is elmondja a fenti dolgokat. Plinius Achlisának megfelelő oroszországi Maklis nevű »gyors fene bestia« szerinte mindenben hasonló a Beléndhez. (összecserélése a bölénynek a jávor- szarvassal.) Vagyis régebben a jávorszarvasról, sőt a bölényről is szólott ugyanez a mende-monda. US Dalmady : ■ Mendemondák a természettudomány körébál. 8
