Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
A mendemondákról általánosságban
A MENDEMONDÁKRÓL ÁLTALÁNOSSÁGBAN. 3 Igen ám, de csak azok szemében, kik a tudományos megismerés e határainak terjedéséről tudomást vettek. Aki előtt a megismert dolgok számban és minőségben nem változtak, annak véleménye, ítélete és hite is marad a régi. A maga körében igaza van, vallja, hirdeti nézetének igazságát, esküszik reá, hogy véleménye helyes, bizonyítékokat hozhat föl állításainak igazolására, pedig egy szélesebb körű tudás talán már rég megingatta az állítást is, a bizonyítékokat is. így élnek modern tudásunk idején is a mendemondák. Régi megdült tudás ma élő állításai, vagy újabb gondolatok, újabb hipotézisek, melyek egy szűkebb gondolatvilágban, tapasztalati adatok szűkebb körében termett fogalmak között mindenben magukon viselik a valóság bélyegét. Mendemonda alatt értem tehát a hibás, téves tudáson alapuló, közszájon forgó, közismeretben élő állításokat. Hangsúlyozandó, hogy itt tudásról van szó, nem bárgyú hitről. Tudásról, mert az állítások nincsenek ellentmondásban a józan ész követelményeivel s nem lépik túl a helyes okoskodás, az ok és okozat közti összefüggések keresésének a tudományos lehetségesség által megszabott határait. Épen ebben különböznek a babonától, melytől élesen különválasztandók. Egy példa talán érthetőbbé fogja tenni a különbséget. Ha azt hiszem, hogy a kígyó úgy eszi a tojást, hogy kétszer rácsavarodik, s felső gyűrűjét megszorítva, a tojás egyik felét leroppantja, s így — mint az ember a lágy tojást — kiissza, úgy egy mendemondának vagyok a híve, mert a tudományos megfigyelések bebizonyították, hogy a kígyó nem eszi így a tojást. Tévedésem menthető, mert hiszen állításomban semmi lehetetlen, semmi józan számítással ellenkező dolog nincsen. Ha azt állítom, hiszem és vallom, hogy aki a kígyó tojásevését látja, az szerencsés lesz, vagy annak hamar Mi a mendemonda ?
