Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
IIO MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Kérődzés. Gyávaság. Lustaság. annak igazolására, hogy bizony az alvó mezei nyúl is behunyja alvás közben a szemét. Állatkertekben vagy más helyen fogságban tartott mezei nyulakon oly sokszor tették már ezt a megfigyelést, hogy a mendemonda valótlanságában kételkedni nem lehet. Azt pedig mindenkinek módjában áll megvizsgálni, hogy a mezei nyúlnak igenis van szemhéjjá, bár nem nagyon fejlett, úgy hogy a szemet gyakran nem takarja teljesen, hanem egy keskeny, i—2 mm.-nyi rést szabadon hagy. Ez a körülmény vezetett a mende-monda keletkezésére. Nem igaz az sem, hogy a nyúl kérődzik. A nyúlnak éppoly gyomra és éppoly emésztő szervei vannak, mint a lónak vagy embernek s a kérődzőket jellemző gyomoralkotás a rágcsálóknál nem fordulhat elő. A nyúl étkezés utáni pihenése nem kérődzés. Valószínűleg orrának s ajkainak gyakran észlelhető jellegzetes mozgása tévesztette meg a felületes megfigyelőket. A nyúl gyávaságáról szóló dolgok túlzottak. Megvan neki is a magához való bátorsága. Különben szeretném azt az embert látni, ki oly zaklatott és szenvedésteljes élet mellett nem volna még félénkebb mint a nyúl. Lajhár. A lajhár közmondásos lustasága nem egészen mendemonda, tényleg lusta őkelme, bár az elterjedt hírek túloznak. A lajhár éjjeli állat s nappal rendesen mozdulatlanul lóg az ágakon. Éjjel azonban elég ügyesen mozog, bár fürgeségről szó sem lehet. A lustaságról szóló túlzott hírek mendemondákra vezettek. így nem igaz az, hogy mikor fölmászik valami fára, tövitől hegyéig leeszi minden levelét s mikor már elfogyott az ennivaló, egy faágon lógva ordít és sír, míg egészen lesoványodik és az éhségtől annyira kimerül,
