Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Állattan - Emlősök

ÁLLATTAN.

ΙΟΙ

űző történetet légből kapott mesének minősíti. Ennek azonban az az oka, hogy a patkányfogó híre ekkor már az egész világot bejárta s a jó hamelnieket a vétkes szülői gondatlanság miatt annyi vád érte szóban és írásban (pl. Samuel Erich : Exodus Hamelensis 1654.), hogy a város becsülete megkívánta a merész és határozott cáfolatot.

Pedig a dologban mégis volt valami igaz. A nagytemplom kriptájában ma is őriznek egy követ, mely valamikor a város egyik kapujának része volt s melybe a következők vannak vésve : 1531. ; lejebb pedig : Anno 1556 s ez alatt a következő vers :

»Centum ter denos cum magus ab urbe pueros

Duxerat ante annos CCLXXII condita porta fuit.«

(Magyarul: »Ez a kapu 272 évvel azután épült, hogy a varázsló a 130 gyereket a városból kivezette«.)

Eszerint a nagy esemény 1284-ben történt. Ugyanezt az évet mondják a többi források is. Hameln régi városházán e sorok voltak olvashatók :

»Im Jahre 1284 na Christi Gebort Ihn Hamei worden uthgefort Hundertdreissig Kinder dasülwst geborn Durch einen Piper unter den Koppen verloren.«

Egy igen-igen régi, már eltűnt passionale címlapjára Dr. Meinardus szerint ez volt feljegyezve : Anno 1284 in die Johannis et Pauli perdiderunt Hamelenses centum et triginta pueros, qui intraverunt montem Calvariam. (1284-ben János és Pál napján [június 26.] a hameliek 130 gyermeket [fiút] vesztettek el, kik bementek a Kálváriahegybe.)

Tudjuk azonkívül, hogy századokkal ezelőtt egy kőkereszt jelölte a helyet, ahol a gyerekek a földben eltűntek s hogy egy házon dombormű ábrázolta, amint egy fuvolázó ember a gyerekeket kivezeti,